45.rész-TH

2012. ápr. 20. 20:37 - írta dodoos * Sajnálom,hogy kimaradtam. :) Nem fűznék hozzá semmit. Kezdenek durvulni a részek,szépen,lassan. :D <3*

45.rész-TH

Amikor hozzájuk értünk már tök késő volt. Viszont egy ideig nem mentünk be,csak néztük az ajtót és álltunk. Ne,légyszi,ne kérdezzétek miért. Fogalmam sincs.
-Szerintem Bill már tiszta ideg-tűnődött el Tom.
-Mert?-kaptam fel a fejem meglepve,miközben egy csomag (komolyan!) rágón csamcsogtam. Hát most na...
Tom lenézett rám és elmosolyodott.
-Majd meglátod.-kézen fogva húzott maga után,majd hirtelen megtorpant-Ja,egyébként Georg és Gustav ma itt alszanak,szóval ne legyél meglepve,jó?
-Oké.-megvontam a vállam.
Fogalmam sem volt miért tartotta ezt fontosnak közölni velem.

Amikor bementünk látszólag üres és csendes volt a ház. Gyorsan köszöntünk Simone-nak,majd felköltöztünk Tom szobájába. Képletesen értve!
-Anyukád meg se lepődött.-jegyeztem meg,mivel még akkor is a kezemet fogta amikor beléptünk a házba.
-Ja,mert mindenki tudta,hogy hozzád megyek. Régóta tisztában vannak a helyzettel.-legyintett lazán,majd rám nézett.-Átmegyünk Billhez? A srácok is ott vannak.
-Persze.-vigyorodtam el,majd picit félretoltam és megelőzve berontottam Bill szobájába.
-Hali! Kinek hiányoztam?-a szélesre tárt ajtóban vigyorogtam,amíg Bill a nyakamban nem ugrott,a két G meg röhögött.
-Tomnak.-kiáltott oda Georg nevetve.
-Meg nekem is! Doo,tök csinos vagy!-tette hozzá Bill gyorsan,majd lehúzott a szoba közepére,ahol a többiek is ültek törökülésben.-Na mesélj! Mi volt amíg nem voltunk itthon?
-Most kaptam el és már szökik is.-lépett be az ajtón Tom felcsóválva,de azért mosolyra húzódott a szája.
-Mi vagyok én,madár? Vésd az eszedbe,kis pajtás,engem nem lehet kalitkába zárni.-csaptam fejbe játékosan,ahogy mellém telepedett.
De azért kicsit hozzábújtam és beszívtam az illatát. Olyan jó volt már érezni,hogy végre mellettem van.
A fiúk vigyorogva összenéztek és figyelték a jelenetet. Tiszta mozi,mi?
-Asszony,nyughass.-karolta át a vállamat Tom is vigyorogva,de a szeme csillogott.
Karon csaptam,de utána próbáltam a fiúkra koncentrálni,hogy miket láttak meg ilyesmi.
-Felültünk a London Eye-ra és annyiraaa durva volt,hallod! Kurvára bepánikoltam,totál azt hittem,hogy kiesek és akkor puff annyi a Tokio Hotelnek meg minden de nem estünk ki,mert igazából ilyen buborékos műanyag ablak vett minket körül,csak én hülye nem vettem észre,mert az új Prada napszemcsim volt rajtam. Jut eszembe,az is itt van valahol,az volt az első dolgom amint Londonba értünk,hogy vegyek egy ilyet,mert itthon nem lehet kapni,elég import áru,ugye.-hadarta Bill meg se állva én meg csak lestem,hogy miről beszél.
-Bill,pihenj már egy kicsit,mindjárt elalszok.Full kész vagyok.-döntötte Tom a fejét a vállamra,de én csak nyugodtan hallgattam Billt.
-Odaadtad már Doonak a cuccokat amiket neki hoztál?-nézett fel Georg a PS-ből egy pillanatra.
-Mikor? Most értünk vissza,de majd ha Bill kidőlt akkor megkapja.-mormogta Tom álmosan a vállamba,én pedig a fejére döntöttem a sajátomat.
Mindenki hallgatott és engem nézett.
-Ja.-kaptam észbe-Most kéne valami nyálas,szerelmes szöveget mondanom,hogy...nekem nem kell semmi csak te vagy ilyesmi?-pislogtam.
-Inkább ne,valahogy nem tudnám elképzelni.-nevette el magát Bill.
-Én sem.-jelentette ki Tom álmosan.
-Na jó,akkor én most...-kezdtem,de megcsörrent a telefonom.-Bocs.-húztam el a számat a kijelzőre nézve,majd felálltam és kimentem a szobából,a fiúk meg csak néztek utánam.

-Mi van már?-kérdeztem mogorván,de közben vigyorogtam és a hátamat Bill ajtajának támasztottam.
-Hol vagy? Tomnál? Sikerült? Adod egy kicsit Billt?-kérdezte Ginni izgatottan.
-Naa.-hördültem fel.-Mért nem őt hívod ha beszélni akarsz vele?
-Ne idegesíts már,mert nyakon csaplak! Tom?-förmedt rám.
-Bill szobájában van felravatalozva.-közöltem nyugodtan.
-Mii?
-Semmi.-sóhajtottam fel.
Lassan én leszek az egyetlen aki még érteni fogja a humoromat,az pedig nem kecsegtet semmi jóval.
-MONDD MÁR EL,HOGY MI TÖRTÉNT!!!-ordított a fülembe ingerülten.
-Hülye vagy?-meredtem a telómra hitetlenkedve,majd eltartottam magamtól.-Majdnem megsüketültem miattad.
-Kit érdekel?! Beszélsz vagy felhívom Billt!-fenyegetőzött.
-Hívd fel,én most még sokkos állapotban vagyok plusz fáradt is a drága Dorothi. Ki kell pihennem magam,nemsokára otthon vagyok és veszek egy lazító fürdőt meg egy szépítő alvást.-ábrándoztam.
-Apropó,szépség. Beszéltél nekik a modellkedésről?
-Nem.-fintorogtam.
-Lehetetlen vagy. Hívom Billt. Utállak.-nyomta ki kedvesen.
-Kölcsönös.-szóltam vidáman a süket telefonba,majd visszaugrándoztam a szobába.
-Nyugi,nem kellett sokat nélkülöznötök.-legyintettem.-Bill.-néztem rá,mire kérdőn felém fordult.
-Sajnálom.-húztam el a számat,mire mindenki felkapta a fejét.
-Mit?-nézett vissza rám zavartan.
Megszólalt a telefonja.
-Ezt.-mutattam rá vigyorogva.
-Ginni?-olvasta fel a kijelzőről hitetlenkedve.-Mit akar?
-Részleteket.-vontam meg a vállam,mire Tom elnevette magát.
Bill félve vette fel,majd jogosan fintorgott amikor a barátnőm kérdésáradatát hallgatta.

OMFG :oo

2012. márc. 24. 17:31 - írta dodoos Aztapasztacipőpaszta :O
Nem jövök fel egy másfél hete és két embertől is kapok díjat?!!
Hát nagyon,nagyon,nagyon szépen köszönöm,hihetetlenül sokat jelent nekem,hogy szeretitek az írásaimat.
Nem tudok mást írni. Egyszerűen csak köszönöm. :')



1. Tedd ki a képet. 2. Köszönd meg annak, akitől kaptad. 3. Írj hat dolgot magadról. 4. Küldd tovább. 5.Hagyj megjegyzést a blogukon.

1. Pipa!

2. Nagyon szépen köszönöm Lexy és CintiAnett! :)

3.
Imádom a Harry Potter könyveket.
15 éves vagyok.
Hobbim a zene hallgatás,írás és legfőképpen az olvasás,de szeretek a legjobb barátnőmmel is lenni.
Imádok nyelveket tanulni,legnagyobb vágyam,hogy minimum 5 nyelvvizsgám legyen. Eddig csak egy angol középfokúm van,de remélem ami késik nem múlik.
Másik álmom felfedezni a világot,a különféle kultúrákat,szokásokat és embereket.
Nagyon előretervező típus vagyok és ha valamit kigondolok,akkor véghez viszem még ha bele is döglök. :)

4.Akiknek tovább küldöm--> zoesch,Hey_Apple,strawberry24 és Hope89. Imádom az írásaikat és nem tudok betelni velük.

5.Értettem!

44.rész-TH

2012. márc. 8. 20:08 - írta dodoos *Köszönöm a komikat. :) Úgy örülök,hogy tetszett nektek a részt,személy szerint már én is mérges voltam magamra,hogy ennyire húzom a dogokat. :D És bocsánat a kimaradásért. :)
Na mindegy,most már. Jó olvasást,csajok!*

44.rész-TH

HŰŰHA. WOOOOOW. BOOOOMM.
Hát igen,valami ilyesmik jártak az eszemben,miután elengedett.
Azért szeretném leszögezni,hogy igen,meglepetten,de visszacsókoltam. Mármint ha ezt csóknak lehet nevezni...én inkább szájra puszinak hívom,de mindegy,iszonyat jól esett,iszonyat édes volt.

Elléptünk egymás mellől és úgy meredtünk a másikra,mintha sose láttuk volna még egymást. Fogalmam sem volt,hogy ez mi volt ez az egész,ezt csak Tom tudta,aki olyan fürkészve meredt rám,mint aki vár valami reakcióra.
Persze,ezt el is hittem,de egyszerűen lemerevedtem,nem tudtam koncentrálni,meg se mozdultam,csak bámultam az arcába. Gondolom,azt hihette,hogy nincs ki mind a négy kerekem.
Nagyszerű,teljesen leégetem magam előtte...mi van ha tényleg,komolyan tetszem neki?
El se hinném,hiszen,végül is ő...híres meg minden,én meg egy drog kereskedő kislánya vagyok...mondhatom összeillő pár.-gondolkodtam keserűen.
Viszont más részről meg...az elmúlt napokban csak rajta járt az eszem. Most meg itt állt előttem,rasztásan,bőgatyásan,édesen fürkészve az arcomat.
Meg sem érdemelném...de ki nem szarja le? Úgy látszik itt van. Miattam és engem csókolt meg.
Viszont ettől függetlenül még tanácstalan vagyok...

-Tom,ez most...-kezdtem,de elakadtam...ez mi?
Szórakozottan bólogatott és még mindig nem vette le a tekintetét rólam.
Nem gyakran esik meg velem,de kezdtem zavarba jönni.
Úristen,ez nem fertőző,ugye?!
Kizökkentem.
-Gyere,menjünk fel...ha nem baj.-ragadta meg a kezem mosolyogva,majd a döbbent engem gyengéden felhúzott az emeletre,pontosabban a szobámba.

Mindketten leültünk az ágyamra,de nekem fogalmam sem volt róla,hogy hogyan kéne viselkednem vele,ezért a két szélére ültünk,egymástól legtávolabb.
Nem tudtam mit gondoljak.
Szeret vagy csak játszik velem?
Mármint ki tudom nézni Tomból,hogy tud szeretni valakit? És az a valaki lehetek esetleg én is? Vagy túl sokat kérek?
Lehetséges.
Én még mindig sokk hatása alatt voltam,ezért csak szórakozottan mosolyogva bambultam magam elé,lelki szemeim előtt minél többször végig játszva az előbb történteket. Lehet,hogy csak elképzeltem azt,hogy olyan gyengéden,szinte szeretettel nyomta az ajkát az enyémhez? Oh mein Gott,kezdek csöpögős lenni...
-Dorothi.-összeráncolt szemöldökkel kaptam fel a fejem.
Soha,senki nem mondja ki a teljes nevemet,ezért nem értettem.
-Tessék?-néztem rá,de csak egy pillanatra.
Olyan elképesztően édesen nézett az arcomba,hogy nem bírtam tovább nézni az övét.
Olyan hirtelen húzott magához,hogy elakadt a lélegzetem.
Magához ölelt,én automatikusan vissza,és a nyakába fúrtam az arcom,majd elmosolyodtam,ő pedig felsóhajtott.
-Hiányoztál.-mormogtam boldogan,még mindig a nyakában. Úgy éreztem biztonságban vagyok,és soha nem akartam,hoyg ez az új,édes érzés elmúljon.
-Te jobban.-vallotta be,miközben a keze végigsiklott a a hajamon.-Billt meg a többieket megőrjítettem. Úgy viselkedtem,mint egy 12 éves szerelmes kis picsa,ami...hát elég gázul megy az imidzsemhez.-fújtatott.
Egy ideig csöndben elvoltunk egymással,egyikünk sem mozdult,amikor eltolt magától és a szemembe nézett.
-Na jó,elegem van saját magamból. Életemben nem csináltam még ilyet,elhiheted.-nézett rám elkínzottan,nekem pedig meglódult a szívem és várakozva néztem rá. Istenem,ha ez az amire gondolok...ha hagyod,hogy az legyen amire gondolok,ha elhiszem,hogy létezel! Bitte,bitteeee!!-Tudom,hogy hirtelen jött ez az egész és egy balfasz vagyok a múltkori miatt is,de...nem akarlak többé megbántani vagy kihasználni.-mondta csendesen.
-Tudom. Te se,és én se vagyunk lelkizős típusok,viszont ez az egész...-ráztam a fejem hitetlenkedve,ahogy az elmúlt hónap eseményeire gondoltam. Mennyi minden történt...
A kezét tördelve nézett rám,majd melegen elmosolyodott.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen.
-Persze.-rántottam egy picit a vállamon.-Kicsit sokkoltál,de ettől függetlenül örülök,hogy...
-Nem erre gondoltam.-vetette közbe élesen-A cukorbetegség...
-Ja,hogy az.-kaptam fel a fejem-Aha,minden rendben,megszoktam. Viszont már napok óta nem ettem se Skittlest,se rágót.-nyögtem fel.
-Elszaladhatnánk rágóért,még nincs olyan késő.-nézett az órájára még mindig mosolyogva.
-De jó.-mosolyodtam el én is,majd felpattantam.-Tutira körtéset veszek,vagy ha nem,akkor biztos,hogy...-csacsogtam vidáman,de azért belül kicsit határozatlan voltam.
Szóval akkor...ennyi volt? Egy csók,egy zavaros beszélgetés és kalap-kabát,megyünk rágót venni?
-Hé,-kapta el a kezem az ajtóban,én pedig megpördülve nagyon közel lettem hozzá. Megdobbant a szívem,és úgy éreztem a hasamba pillangók költöznek. Jut eszembe,később ne felejtsem el elnevezni őket...-azt nem tudom,hogy te mit gondolsz,de azért én...nagyon kedvellek. Bizonyítja ezt,hogy alig bírtam ki ezt a pár napot nélküled. Fogalmam sincs,hogy mi ez az érzés,és még soha nem éreztem ilyet. Szerelem? Bill szerint az. Nekem nincs összehasonlítási alapom,ezért elhiszem neki. Azt hiszem beléd szerettem. Szívás,mi?
Megütközve néztem rá. Kicsit zavarban volt,de teljesen komolyan és határozottan nézett rám,én pedig vártam a folytatást.
-Már csak azt szeretném tudni,hogy...te mit gondolsz. Erről az egészről.-nézett rám kicsit flegmán,mint aki tudja,hogy csak nemleges választ kaphat,és a kínos helyzetet majd igyekszik valami gúnyos hozzászólással megtoldani.

Ekkor döbbentem rá,hogy Tom mennyire bizonytalan. Mármint így a lányok terén,meg mindenhol. Hiába mutatja magát olyan hűűűű de menő,hűűűű de nagynak...pár embernek azért sikerült megnyílnia. Köztük nekem is,ahogy az előbb hallottam. Ráadásul alig ismerjük egymást úgy igazából...egy hónapja? Ami azt illet,szerintem soha nem tekintette a lányokat embereknek,vagy ha mégis,akkor nem bánt velük úgy,ahogy kellett volna. Egy-két óra szex egy hotel szobában,utána puszipá drágaság. Viszont azt mindig is becsültem benne,hogy soha nem hitegette őket.
Velem sem tenné. Szeret,az előbb mondta. Vagy valami olyasmi.
Olyan izgatott lettem,hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna.
De hát...végülis megtehetem,nem? :D De.
Olyan szorosan öleltem át a nyakát,hogy elakadt a lélegzete.
-Mindig több voltál nekem mint egy barát.-suttogtam vidáman,ő pedig megkönnyebbülve ölelte át a derekamat.
Igazat mondtam. Vagy ellenség,vagy pasi,de mindig több volt nekem,mint egy barát.

Kézenfogva,napszemüvegben és vigyorogva meneteltünk hozzájuk.
Én a másik kezemben egy zacskót himbáltam(ami megjegyzem tele volt rágóval),Tom meg az utcát fürkészte,igyekezte kiszúrni a fotósokat.
Hülye paparazzók...az egész balhé a múltkor is miattuk volt.
Viszont most valahogy nem érdekeltek,se ők,se semmi a világon. Anyáéknak nem is szóltam,hogy elmegyek otthonról,egyszerűen csak Tommal akartam lenni. -Nem kellett volna megvenned nekem az összes rágót,amit a boltban találtunk.-ráztam meg a zacskót rosszallóan.
Felém nézett,elmosolyodott és megszorította a kezem.
-Ahogy téged ismerlek,holnapra semmi nem lesz belőle.-vigyorgott.
-Az igaz.-hagytam rá,majd belekukkantottam a zacskóba még egyszer-Mondjuk nem tudom,hogy mióta lehet a kisboltban csípős paprikás rágót kapni,de sebaj. Megkóstoljuk!
-Egyébként hoztam neked egy csomó mindent Angliából.-jutott Tom eszébe hirtelen.
-Nem kellett volna.-ráztam a fejem,de belül nagyon örültem.
Ki ne örülne,ha Tomtól kapna valamit? Én mindenesetre tök boldog leszek,és már azt is nagyon vártam,hogy Billt végre láthassam.
-Tudom.-nyomott egy puszit Tom az arcomra én pedig elpirultam.
Ez lenne a szerelem?

43.rész-TH

2012. febr. 20. 19:56 - írta dodoos Sziasztook! Boldog 1 évet a blognak.*__________* Ma egy éve kezdtem el a blogot,vagyis ekkor került fel a bevezető. Hihetetlen! :D Tessék,itt a részetek.^^
Jó olvasást! Puszim.

43.rész-TH

-Van programja Doo-nak estére?-kérdezte az énekes sürgetően.
-Hát...-rágta Ginni idegesen a szája szélét.-Teo ide jön. Tudod,akivel majdnem jártak.
-Baszki. És mikor?-pillantott Bill idegesen az órájára.
-Nem tudom. Most van olyan 4 óra,legkésőbb 7-re szerintem itt lesz.
-Figyelj,nem tudnád elintézni,hogy ne menjen? Fontos lenne.-kérlelte Bill a lányt.
-Nem is tudom.-feszengett Szöszi.
-Meghálálom!
-Jó,oké,kitalálok valamit.-egyezett bele végül.
-Igen! Kösz,Ginni,király vagy!-könnyebbült meg Bill.
-Na,de most! Részleteket,Bozontos!-vigyorodott el ördögien a barátnőm.

Pár perccel később Bill elégedetten sétált vissza a váróterembe,ahol egy halál ideges Tom-ot és feszengő srácokat talált.
-Ez,ez,ez idegbeteg!-remegett Georg Tom-ra mutogatva,megjátszott félelemmel.
-Mit csinált már?-huppant le Bill vigyorogva a tesója mellé.
-Rám ordított,amikor kinyitottam egy zacskó gumimacit,mert szerinte hangos voltam!!-visítozott a basszgitáros.
-Tom nyugodj le.-csapta karon a fekete hajú az ikrét,majd Georg-hoz fordult.-Te meg ne visítozzál.
-Na?-szólalt meg végre Tom Bill felé fordulva.
-Nyugi,elintéztem.-nyugtázta elégedetten Bill,hogy a többiek vissza fordulnak a zenelejátszóhoz és az újsághoz.
-Nem lesz programja este?
-Már nem.-vágta rá az énekes.
-Mért,lett volna valami?-vonta fel a gitáros a szemöldökét.
-Hát,ööööööö...
-Maguk a Tokio Hotel tagjai?-szólalt meg egy angol férfi,aki bekukkantott az ajtón.- David Jost telefonált nekem. Jöjjenek kérem,a gép előállt.

-Na.-dörzsöltem össze a kezem amikor beléptem a szobámba.-Ezzel megvolnánk.
-Figyu.-nézett rám Ginni.-Teo keresett,azt mondta,hogy ne haragudj meg,de nem tud eljönni. Puszil.
-Oh-húztam össze a szám csalódottan-felhívom,megmondom,hogy nem probléma.
-Ne!-kiáltott fel Ginni rémülten.-Azt mondta,hogy épp,hogy csak ki tudott surranni az órájáról.
-Szombat van.-néztem rá furcsán.
-Nyelvsuliba jár.-vágta ki magát vigyorogva.
-Ja,jó-bámultam magam elé-akkor mit csináljunk?
-Gyere,megkeressük anyukádat!-húzott fel az ágyamról izgatottan.
-Minek?-ráncoltam a homlokomat.
-Elmeséljük neki az újdonsült modell karrieredet.-kacsintott rám,mire én dühösen összevontam a szemöldököm.

-Ezt nem hiszem el!!-visított fel anyu boldogan,miután Ginni előadta neki a délelőtt történéseit.
-Ne is. Nem is tudom,hogy akarom e.-húztam el a számat,miközben Ginni és én is a szüleim ágyára telepedtünk.
-Ezt neked kell eldöntened.-mutatott rá anyu vigyorogva.-De végtelenül büszke vagyok rád,olyan szép lehetnél normális ruhákban.-ironizált a lelkem...
-Kösz.-néztem rá hihetetlenül.
-Igaza van anyudnak.-bökött oldalba Ginni.-Gyere,normálisan felöltöztetlek,mielőtt Tom jönne.
-Tom idejön?-csodálkoztam.
Na nem azon,hogy a rasztás meglátogat,hanem azon,hogy azon a napon amikor hazaérnek. Hirtelen nagyon izgatott lettem.
-Tuti.-vonta meg a vállát vigyorogva.
-Te tudsz valamit!-támadtam rá,mire lefagyott a mosoly az arcáról.-Na,gyerünk csak,Szöszi.
Anyu,aki eddig csendben kapkodta a fejét közöttünk,most közbe szólt.
-Az a Tom? Tom Kaulitz?-kérdezte kíváncsian.
-Aha.-bólintottam,még mindig Ginni-t fürkészve,aki igyekezett állni a tekintetemet.
Kevés sikerrel,megjegyzem.
-Apáddal ne nagyon fusson össze. Tudod,a múltkori ügy miatt.-beszélt róbuszokban,hogy Ginni ne fogjon gyanút.
Késő,anyu,a pletykás csaj,akit a barátnőmnek nevezhetek,már rég tudja a titkomat.-gondoltam magamban.
Azért belementünk a játékba.
-Ja,jó,rendben.-bólogattam,majd ismét Ginni felé fordultam.
-Ne mondj semmit!-figyelmeztetett,majd anyu felé fordult,aki épp a hasát simogatta aggódva.-Joppie,segít egy kicsit kicsinosítani Dottit? Legalább legyen szép,ha a lovagja hazatér.
-Óh,persze!Nagyszerű ötlet!-pattant fel anyu kipirulva.-Irány a fürdőszoba!-nézett rám szigorúan.
-Milyen lovag?-kapkodtam a fejem?

Szabályos tortúrának vetettek alá,hogy szép legyek,mire Tom ide ér. Mondjuk fogalmam sem volt,hogy honnan veszi Ginni ezt,de volt róla sejtésem.
Ginni kivasalta a hajam,majd elől befont egy tincset,anyu ruhát választott nekem,majd kisminkelt,én meg egész végig morgolódtam,mert fogalmam sem volt,hogy minek ez az egész.

-Szerinted kell még rá pirosító?-nézett az anyám elgondolkodva az arcomra.
-Elég már!-fakadtam ki,majd szúrósan Ginni-re meredtem,aki gonoszan elvigyorodott.
-Kell még egy kicsi Joppie.-bólintott végül,én pedig morcosan dőltem hátra megint.

Felesleges lesz az egész. Tom túl fáradt lesz,ahhoz,hogy eljöjjön,kitudja mikor érnek haza a bandával. És ha jön...Bill akkor is elkíséri,akkor pedig biztos,hogy ne lesz semmi "olyan".
Meg egyébként is...engem megkérdezett itt valaki egyáltalán? Hogy akarom e ezt az egészet,vagy csak púp a hátamon? Gondolom azt várják,hogy tiltakozzak,ha valami nem tetszik. Ebben végül is igazuk van.
Tom jól néz ki. Nagyon. És kedves is tud lenni. Ha megerőlteti magát...velem mindig az volt. Kivéve a zsarolós incidenst,de azt elfelejtettük.
Kezdett elegem lenni az egészből. Anya és Ginni vihogva leléptek shoppingolni,hogy ne legyenek útban...könyörgöm,milyen útban? Teljesen egyedül vagyok,nincs itthon senki!
Ekkor megcsörrent a mobilom. Először az időre néztem,mielőtt felvettem volna.
19:57. Furcsa...ennyi ideig tartott volna,hogy lezuhanyoztam,hajat mostam,felöltöztem,sminkeltem a NAGY SEMMIÉRT???!!!
-Igen?-kaptam fel,miközben igyekeztem lemosni a lila lakkot a körmömről.
-Beengedsz?-kérdezte egy fáradt hang köszönés nélkül.
-Tom?-annyira meglepődtem,hogy kiejtettem az üvegcsét a kezemből,ami szépen végigömlött a padlón.
Valahogy nem izgatott.
-Személyesen.-nevetett egy kicsit,majd újra komolyabb hangnemre váltott.-Szóval. A kapu előtt is alhatok,de kényelmesebb lenne a te ágyadban.
-Szeretnéd,mongúzfej.-nevettem fel én is,majd kinyomtam és zakatoló szívvel rohantam le a lépcsőn.
Aztán visszanéztem,és felszaladtam. Elvigyorogtam magam és lecsúsztam a korláton. Felesleges volt,na mindegy.
Mielőtt kinyitottam volna az ajtót,nagy levegőt vettem és belenéztem a velencei tükrök egyikébe.
Te jó ég! Mint Jézuska egyik angyala! Tipikus jókislányos smink,szűk,hosszú farmer,rózsaszín kardigán és balerina cipő. Természetesen mind az anyám ruhatárából.
Inkább gyors kinyitottam a bejárati ajtót,mielőtt jobban frászt kapok.
-Csak ne kérdezz semmit!-figyelmeztettem.
Előbb rám nézett,majd végig rajtam,és elmosolyodott.
"Robbanni fogok,ha nem fogod be" pillantást vetettem rá.
-Ne kérdezzek semmit? A számból vetted ki a szót.-mosolygott,majd magához rántott és mielőtt reagálhattam volna,megcsókolt.

Rest in peace,Tomi.

2012. febr. 19. 19:49 - írta dodoos Sziasztok.
Jelenleg azt kívánom,bár ne kellene ezt a bejegyzést megírnom nektek. De ez a fiú megérdemel ennyit.
Tomi 19 éves magyar Tokio Hotel rajongó fiú volt. Le szeretném szögezni,hogy nem ismertem,de iszonyatosan sajnálom. Sokan az ismerőseim közül,múlt héten még beszéltek vele. Ma halt meg Németországban.
Senki nem tudja mi volt a probléma,bár felröppent egy hír,hogy májdaganat (köszönöm szépen az infót Hope89-nek) de nem tudunk biztosat.
Nem akarok álszent lenni,mindössze annyit szeretnék,hogy gondolkozzunk el. Becsüljük meg,hogy élünk és becsüljük meg az életünket.
Sajnálom. Részvétem. Rest in peace.
Már egy jobb helyen vagy.
dodoos.

Kedvenceim.^^

2012. febr. 15. 17:40 - írta dodoos Na hali! :D Oké,tudom,ez még nem a rész,DE! A mai szent és sérthetetlen február 15-én felteszem ide nektek az összes kedvenc blogomat,és amit szerintem nagyon érdemes olvasni. :) Akik ismernek,tudják,hogy szenvedélyem az olvasás,ezen belül a blogok közt is nagyon szívesen böngészek,szóval ha valaki ajánl valami jó sztorit a figyelmembe,akkor azt megköszönöm!
És akkor most a megmutatom nektek a kedvenceimet.
Na,hope you'll like it.^^

www.stop.blog.neon.hu
babu777 új néven jelentkezett (Hey_Apple),viszont a régi,jól megismert stílusából semmit nem vesztett,aminek én borzasztóan örültem!! Imádom azt,ahogyan ír,ahogy fogalmaz,ahogy kimondja a véleményét. Be kell vallanom,most ez a történet a legeslegeslegkedvencebbem a sok közül. Aki szereti a vámpírokat,a beszólásokat és az izgalmat,feltétlenül nézze meg. :)

www.jessicakey.blog.neon.hu
Hope89 írásait találhatjátok itt meg,amiknek megmondom őszintén,mindig nagy rajongójuk voltam. Talán,Hope az az író,akit kezdetektől fogva olvasok,és nagyon örülök neki,hogy kicsit jobban megismerkedtünk,és nevezhetem őt virtuális barátnőmnek. :) Nagyon felnőttesen fogalmaz,és a cselekmények is gördülékenyen jönnek egymás után. Aki csak teheti olvasson bele,nagyon nagy rajongótábora van már! :)

www.strawberry.blog.neon.hu/
Nagyon régóta olvasom őt,és mindig hitetlenkedek,hogy miért nem tudok én ilyen jól fogalmazni,mint Strawberry. Őt nem ismerem személyesen,de csodálom annyira,hogy minden történetét elolvassam. :)

Azt hiszem,alig van olyan ember itt a NEON blogon,aki ne olvasta volna HeatHerK történetét Amber-ről és a "Kölyök"-ről. Minden nap a nyáron felkeltem már 10 órakor (nekem ez igenis megerőltető volt!),hogy lássam van e új rész. Nagyon tehetséges,és iszonyú sokoldalú lány! Nem mindenki tudja,de énekel,rajzol és színészkedik is az írás mellett! Nagyon örültem,amikor egyszer sikerült találkozót megbeszélnünk,mert kiderült,hogy nem is lakunk olyan messze egymástól. Nagyon aranyos lány,jó sokat beszélgettünk és alig várom,hogy kiadják a könyvét. :)

www.beeni.blog.neon.hu
Ezen a blogon,nem történeteket lehet olvasni,hanem egy srác (? :D),Bence írja le a tapasztalatait (?) és a véleményét mindenféle dologról. Olyan szinten jól látja a mai világot,hogy én is elröhögöm magam,némelyik vicces bejegyzésén. Egyáltalán nem foglal állást semmiben,nem szid semmilyen ízlést,viszont megvan a saját ízlése és véleménye is. Aki szeretne nevetni és picit jobban belegondolni a dolgokba,mindenképpen nézzen be! :)

http://30secondstomars.blog.neon.hu/
Nem ismerem a blogot,bevallom őszintén,viszont IMÁDOM a 30STM-ot,úgyhogy biztos vagyok benne,hogy be fogok nézni a csajokhoz. :)

Ennyi lett volna everybody,remélem kicsit sikerült mindenkit népszerűsíteni és csekkoljátok a blogokat.^^

42.rész-TH

2012. jan. 24. 18:43 - írta dodoos *Sziasztok törpök. *-* Nem szabadkozom és azt hiszem nem is kell kommentár a kihagyásomhoz. Parancsoljatok,jó olvasást! Ja,és aki még nem látta volna:
www.show-must-go-on.blog.neon.hu ---> új blog :)*

42.rész-TH

Amikor hazaértünk fáradtan dőltem be az ágyamba. Elegem volt ebből a napból. Wolfe addig könyörgött,hogy (nem mondott azért az egómnak jól esett,hogy a német Vogue fotósának ennyire bejövök) Ginni megadta neki a számomat. Én nem voltam rá hajlandó.
-Mikor jön?-lépett be az ajtón az előbb említett személy.
-Teo?-kérdeztem felemelve a fejemet.
-Aha.-nyomult be három szatyorral,amiket fújtatva dobott le az ágyam elé,majd mellém dőlt.-És Tom?
-Estefelé.Tom meg valamikor éjszaka.-bólogattam szórakozottan.
-És?-fordult felém,hogy rám nézzen.-Mit fogsz csinálni?
-Hogy érted?-néztem én is rá.
-Tudod,hogy értem.-csapott karon.-Tényleg nem teszel semmit?Tudom,hogy tetszik neked.
-Persze,hogy tetszik.Nincs olyan akinek ne jönne be egy kicsit is...-dörzsöltem meg a kezemet.-De barátok vagyunk.És semmit nem érez irántam.Ez tuti.
-Akkor smárolt volna le,te szerencsétlen.-forgatta meg a szemét Ginni bosszúsan.-Vagy szerinted van más oka is annak,hogy majdnem lefeküdtetek?
-Pillanatnyi elmezavar?-vetettem fel ártatlanul,majd arrébb húztam a karomat,hogy kívül essen az "ütés-zónától".
-Hülye.-nevetett.-Szerintem ma este minden eldől.Érzem...
-Én is.-húztam el a számat.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Persze!Tuti,hogy Alex volt WC-n.Pfuj!Beszédem van vele.-pattantam fel majd a hátam mögül még hallottam a barátnőm fáradt sóhajtását.
Elvigyorodtam.

-Mikor jön már az a kibaszott gép?-csapkodott Tom idegesen a repülőtér VIP várótermében.
-Tommy,Tommy.-simította meg Natalie negédesen a fiút.-Nyugodj meg,jó? Mitől vagy ilyen feszült?
-Semmitől.-vonta meg erősen a vállait Tom,amitől Natalie keze egyszerűen lehullott róla.
-Oké.Akkor máshogy kérdezem.-Natalie odafordult Bil-hez aki egy német divatmagazint olvasgatott.-Mi baja van?
-Semmi.-mosolyodott el Bill óvatosan,majd tovább olvasott.
-Értem.-sóhajtotta a nő.
-Na jó,én ezt egyszerűen nem hiszem el! Hívom David-et.-pattant fel Tom.
Erre már az ipodot és mp3-at hallgató Georg és Gustav is felkapta a fejét.
-He?-hangzott Georg értelmes kérdése,miközben már Tom a telefonját nyomkodta.
-Tom ideges.-vetette oda Bill az újságot lapozgatva.
-És miért?-Gustav is érdeklődve tette félre az ipod-ját.
Bill csak megvonta a vállát,amiért Tom nagyon hálás volt neki,tekintve az előző vitájukat.
-David? Tom vagyok. Nem akarok udvariatlan lenni,de...-gúnyolódott a rasztás.-hol a faszomba van már az a retkes gép?!
-Állítsd le magad,ember! Dolgozom rajta! Nem könnyű,hogy a főpilóta full részegre itta magát,és újat kell keresni,oké? Ülj még egy picit a fenekeden!-nyomta ki David ordítva a mobilt.
-Baszki.-tottyant vissza Tom a székébe.-Ez mekkora szívás.
-Nyugi. Az a két,három óra plusz már nem oszt,nem szoroz.-nézett az énekes a kétségbeesett ikrére.
-Tudom. Igazad van,de...-dörzsölte meg az arcát a gitáros fáradtan.
-Figyu,-tette félre Bill az újságot,majd odafordult a tesójához,úgy,hogy a többiek ne hallják-hívd fel. Mondd meg neki,hogy estére ne csináljon programot,mert beszélni akarsz vele.-tanácsolta.
-Mi?-nézett rá Bill-re a rasztás értetlenkedve-Nem a kezét akarom megkérni,csak...na,érted,hogy valami legyen.
-Egyltalán,hogy akarod elmondani neki?-suttogta Bill,mivel észrevette,hogy Natalie kicsit közelebb húzódva fülel.
-Passz. De este átmegyek hozzájuk,az fix. Vagyis,ha meggondolnm magam vagy ilyesmi,akkor bassz pofán vagy valami,oké?-vigyorodott el Tom.
-Meglesz.-bólintott Bill is mosolyogva.-De figyu,tényleg hívd fel! Jól fog esni neki...vagy nem is! Beszélek Ginni-vel! Kifaggatom!-pattant fel az énekes csillogó szemekkel,majd a telefonját nyomkodva ment ki a váróteremből,mielőtt Tom megnyikkanhatott volna.

Ginni éppen a szobámba fetrengett,amíg én a bátyámat ütöttem és piszkáltam,azzal a felkiáltással,hogy:
-Te szerencsétlen! Mondd már meg mér szartál ilyen büdöset?!!
Öhm,oké,tudom,nem valami modelles beszólás volt,de ennyi.
Ebben a pillanatban megszólalt Ginni telefonja.
-Akárki is vagy,könyörgöm ments meg az őrültek házából!-nyüszített a telefonba,
-Gondolom Dotti-nál vagy.-nevetett fel Bill vidáman.
-Eltaláltad.-morogta a barátnőm.-Szia Bill.
-Szia. Figyelj,muszáj beszélnünk.-váltott komolyabb hangnemre Bill.
-Oksi.-ült fel Ginni az ágyamon.-Miről van szó?
-Hát,igazából Doo-ról és Tom-ról. Arról lenne szó,hogy...de előbb tedd le a nagyesküt,hogy nem fogsz erről Dotti-nak beszélni! Ha mégis,akkor én nem tudom mit csinálok veled,de tuti,hogy megbánod!
-Hűűű.-nevetett Ginni.-És mit fogsz csinálni velem? Rám uszítasz egy sereg Tokio Hotel-ért visítozó kislányt?! Jaj,ne Bill,könyörgöm ne tedd ezt velem!
-Mondjuk. Oké,figyelj ezt most komoly...
-Jó,vettem. Nem beszélek róla Doo-nak. Hacsak nem arról van szó,hogy Tom végre megtért és ha hazaértek az első útja ide vezet,hogy bevallja Dotti-nak a szerelmét iránta.-ironizált Ginni spontán nevetve.
-Öööö...
-Jó,oké,hallgatlak. Lakat a számon.-ígérte a Szöszi.
-Igazából...már elmondtad az előbb. Pontosan erről lenne szó.-rázta a fejét az énekes hitetlenkedve.
-MI VAAAAN?!-tátotta el Ginni a száját,majd kikukucskált az ajtómon,hogy öljük e még egymást Alex-el...öltük.
-Tudom,tudom! Én is alig hittem el! De szerelmes,mint a nagyágyú,Ginni. Életében először! Vééégre!-örömködött örömködve Böll.
-Ezt nem hiszem el!-suttogta a Szöszi.
-Oké,de most figyelj...szükségem van rád valamiben.

41.rész-TH+HNY<3

2011. dec. 31. 23:23 - írta dodoos *Sziasztok!:)Először is:HAPPY NEW YEAR ALIENS!!<3 örülök,hogy tetszik a rész ilyen sokatoknak,és borzasztóan jólesik ez a pár komi is.^^ Köszönöm szépen<3.Csoda,hogy most van kedvem írni,mert ha szomorú vagyok,akkor sose jön az ihlet./: Most mégis,szóval örüljetek. ;) Puszim.<3*

41.rész-TH

Magamban elfojtottam egy sóhajtást,de éreztem,ahogy a fotós szeme az arcomra csúszik.Ez nem igazság!Nem tétováztam,felkaptam a telót és egy szó nélkül felvettem és járkálni kezdtem a szobában egy kis zavarodottsággal fűszerezve.
-Figyelj,visszahívhatlak később?-sziszegtem gyorsan mielőtt megszólalt volna.
-Zavarlak?-zavarodott össze.-Csak azt akartam kérdezni,hogy mit sikerült beszélned Bill-el,de..
-Köhöm,köhöm.-kezdett krákogni Herr Wolfe,mire kicsit megijedtem.
Ez meg mit akaaaaaaar?-szenvedtem magamban.
-Van ott valaki,Doo?Pasival vagy?-kezdett gyanakodni,én pedig megforgattam a szememet.Kezdett az agyamra menni,sose lehet kiszámítani ezt a gyereket...
-Dehogyis!Mondom,hadd hívjalak vissza később,jó?-szinte könyörögtem.
-Dorothi!-szólalt meg Wolfe a hátam mögött.
Én leütöm!Mi baja van ennek,nem látja,hogy telefonálok?!!!
-Ja,aha.Bocs a zavarásért.Majd hívj vissza ha ráérsz.-nyomta ki kicsit mérgesen,ha jól hallottam.

-Tessék?-ültem vissza az egyik fotelbe és kérdőn néztem a fotósra.
-Nem illik társaságban telefonálni!Szóval ezért volt olyan ismerős.-gondolkodott el az állát vakarva,picit mosolyogva.
-Miért?-tettem az agyamat,de persze rögtön tudtam mire gondol.
Az a rohadék újság!Egyszer még beperelem őket,az biztos.
-Szóval...maga a híres-hírhedt Tom Kaulitz barátnője.-nézett rám megint olyan bujkáló mosoly-féleséggel,de kedvesen.
Megforgattam a szememet,és karba fontam a kezeimet.
-Csak barátok vagyunk.Tök komolyan.Másrészt pedig más magánéletében sem illik vájkálni...-néztem a szemébe őszintén.
Az már más,hogy én mit szeretnék,de azért ez az igazság.
Egy ideig nézett rám,aztán lehervadt a mosoly az arcáról,és egy pár pillanatig az arcomat fürkészte.
-Hiszek magának.Sajnos,igazat mond.A hazugságot mindig kiszúrom,ilyen a természetem.Pedig milyen szép pár lennének!Szinte látom magam előtt a képeket!-sóhajtott fel tragikusan,szinte drámaian artikulálva.
-Mondták már egy páran.-morogtam.-Most már...mennék.-álltam fel gyorsan.
Erre összerezzent és felkapta a fejét,majd szinte könyörögve nézett rám.
-Legalább egy fotósorozatot hadd csináljak!Ízléses,és mégis elegáns!Kérem!Nem is értem,nem szoktam ilyet csinálni,de...látok magában valamit,Dorothi!-kérte.-A képmajd részt vesz a versenyen!Semmit nem veszít vele!-győzködött továbbra is.
-De csak egyet.-vontam meg a vállam értetlenkedve.
Most ez olyan nagy cucc?Felőlem fotózzon le,nem sokat vesztek vele,de minek ez a felhajtás?Nem értem...

Érdekes módon nem a kis kifutóhoz mentünk,ahol a többi modell palánta téblábolt,hanem egy teljesen más módon kialakított külön fotóteremhez,a pláza legaljához.Ide szerencsére már a barátnőm is elkísért,ami először megnyugtatott,majd kicsit feszélyezett.
Eleinte kicsit aggódva,és zavartan néztem Ginni-re,hogy vajon mi a szöszt várhatnak tőlem,majd utasítottak,hogy álljak a kamera elé.
Besétáltam a kép elé,majd ide-oda néztem,Forbeski-ről Wolfe-ra.
Amikor Herr Wolfe is hajlandó volt végre rám nézni a csodamasinája babrálása helyett elmosolyodott majd kinyögte az első parancsot:
-Jó,akkor nézzünk egy teljesen vagány,fiatalos fotósorozatot.Az első póznál álljon kis terpeszbe és kezdje rázni a haját,a kezét tartsa maga mellett.-utasított keményen.
Először kicsit furán néztem rá,majd elkezdtem csinálni,amit kért.
-Nem,ez nem jó!-kiáltott fel.
Jó,akkor ennyi elég volt,köszönöm szépen,nekem elegem van!Mi az,hogy nem jó?Már a fejemet sem tudom normálisan rázni?Akkor,hogy a francba lenne belőlem modell,könyörgöm!!
-Ez a ruha...vagyis ruhák nem passzolnak a kép stílusához.Forbeski!-reccsent rá a helyettesére Wolfe,aki tisztelettudóan odapattant.-Denevérujjú fehér felső,fekete melltartóval,farmernadrágba tűrve!-utasította a megszeppent Forbeski-t,aki csak bólintott egyet.
Pár perccel később már a megadott ruhadarabokban,de kissé duzzogva álltam a kamera előtt és kezdtem rázni a fejemet,mint egy pulikutya.

Eközben az éppen rámoló Kaulitz-oknál...
-Bill!Gyere már ki!Én kész vagyok az összes cuccom a bőröndömben,most már komolyan!Kijössz vagy pofán váglak?-kezdett Tom idegeskedni,ami..hát nem csoda.
-Jól van,nem sokára.-hallatszott az ajtó mögül Bill hangja.
-Nem!Most gyere ki!-követelőzött a rasztás.
-Szeretlek.
Na jó,ez egyre furcsább.Az idősebbik Kaulitz értetlenkedve meredt az ajtóra.
-Okééé.Ez most fura volt,de attól még kijöhetnél,hogy szeretsz!
-Mennem kell,majd este beszélünk.-Bill hangja kezdett egyre frusztráltabb lenni.
-Hova mennél?És ha nem vennéd észre,te seggfej,most is beszélünk!-flegmázott Tom.
Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó és Bill unott,kicsit dühös arca jelent meg,maga után húzva a bőröndjeit.
-Megköszönném,ha nem dumálnál,amikor telefonálok.-vetette oda a testvérének morcosan.
-Mi?Ja,hogy...kit szeretsz te akkor meg?-kérdezősködött a bátyja kíváncsian.
-Anyut.-tömör,lényegretörő válasz.Olyan Bill-es...
-Ó.-csodálkozott el egy pillanatra Tom,majd észbekapott.-Félretennéd egy kicsit ezt a seggfejt,és elővennéd a Borzaskát?Tanács kéne.-kérte.
Bill szemforgatva tette el a neszeszerét,majd a bátyjához fordult.
-Na halljam.Mi a gond?-ültek le épp csak egy percre a szoba kellős közepén lévő fotelekbe.
-Az...az előbb beszéltem Dotti-val.-kezdett magyarázni Tom,kicsit hadarva.Egy kicsit felpillantott Bill-re,hogy figyel e,majd folytatta.-Aggódtam érted,ezért megkértem,hogy hívjon fel,de nem hívott,ezért én megint felhívtam.És nagyon hamar lerázott,olyan fura volt.Aztán hallottam olyan tipikus pasi hangokat a háttérben...valahogy...idegesít.De kurvára.Ki a franc lehetett ott amikor beszéltem vele?És egyáltalán minek dumált bele,amikor velem beszélt?Én ezt nem értem.-dörzsölte meg gondterhelten az arcát Tom.
Bill egy pillanat alatt ellágyult,ahogy a testvérére nézett.Nem tudta fölfogni,hogy,hogy lehet valaki ekkora ostoba,amiért nem veszi észre,hogy...
-Tom.Szereted.Vagy legalábbis beleestél.Én megmondtam.-jelentette ki büszkén Bill,majd elégedetten hátradőlve nézte Tom kétségbeesett arcát.
-De én nem szeretem!Nem szerethetem!Nem akarom szeretni...-pánikolt be komolyan a rasztás,majd olyan hirtelen pattant fel és kezdett járkálni a nappaliban mint egy tornádó.
-Tom.-hajolt előre Bill,majd kezdett volna bele egy lelkesítő beszédbe amikor a bátyja ráförmedt:
-Megtennéd,hogy nem ismétled folyton a nevemet?Baromi idegesítő.
-Bocs.Viszont én akkor sem értem a problémádat.-értetlenkedett hevesen artikulálva a fekete hajú.
-Nem érted?-hőkölt vissza a rasztás.-Persze,hogy nem érted!Neked soha nem is volt és soha nem is lesz ilyen problémád.Totál romantikus alkat vagy.De én...meg a szerelem?!Ne röhögtess már!Mire jó az,ha lehorgonyzol valaki mellett akit szeretsz?Jön a következő.
Bill csöndesen hallgatott,hagyta,hogy Tom mondja a magáét.
-Viszont...legalább megszokhatod azt a valakit,akihez ragaszkodsz.Fhú,baszki ez olyan csöpögős volt!-hőbörgött,miközben az ablakon át nézte London forgalmas utcáit.-Viszont attól még igaz.
Az öccse elérkezettnek látta az időt,hogy közbeszóljon.
-Hiányzik?-szegezte a rasztásnak a kérdést vidáman.
-Igen.-vágta rá Tom olyan gyorsan,hogy maga is megijedt tőle.
-Szereted?-na erre,még Bill is kíváncsi volt.
Be meri vallani saját magának Tom?Vagy az is lehet,hogy tovább balfaszoskodik,vagy esetleg...
-Igen.

40.rész-TH

2011. dec. 14. 17:03 - írta dodoos *Tádádádáááám.!A jubilleumi 40.rész!:D Örültök?*-*Gondolom nagyooon.(:Just kidding,guys.^^Na,szóval.Bocsánat a kimaradásért,ez a suli valami borzalom,nem?:O Ráadásul most közbejött egy külföldi ösztöndíj lehetőség is,úgyhogy nagyon boldog vagyok.(: Lehetőleg nézzétek el nekem ezt a kis kilengést,ha lehet.Jó olvasást.(:*

40.rész-TH

Amíg Ginni-t fotózták,én idegesen rágtam a szám szélét. Biztos,hogy megbántottam Bill-t.Az egyetlen embert,akin eddig még nem fogott a piszkálódós természetem.Elmerengtem egy kicsit,de amint nem hallottam a fényképező kattanását,felnéztem.Ginni a világ legnagyobb mosolyával beszélgetette a fotóssal,aki az imént világosított fel minket erről az egészről.Valami különös oknál fogva mindenkinek a teljes nevét mondta,és kényszerített,hogy én is Ginette-nek hívjam,mivel ezen a néven szeretne "befutni".Hogy hová szeretne futni azt nem tudom...
Akit lefényképeznek a plázában,annak a fényképét elküldik egy ügynökséghez,ahol kiválasztanak 15 lányt a városból,akiknek egy divat bemutatón kell részt venniük.Aki megnyeri,az lesz az egyik rohadt híres amerikai magazin arca...

Hánynom kell.Na jó,nem,de fel nem fogom,hogy ez,hogy érdekelheti Ginni-t.Én soha nem akarnék egy üresfejű modell lenni,aki állandóan azt lesi,hogy mikor és mennyi kalóriát ehet...úgy döntöttem,hogy inkább felhívom Tom-ot,hogy tájékoztassam a dolgokról,hiszen megígértem neki,amikor hirtelen valaki megrántotta a karomat,a telóm meg a földre esett.
-Héééé!-rángattam ki a kezem.-Tudod te mennyit ér ez ember?-hajoltam le és vettem fel az előbb említett tárgyat.Ez hülye...
-Bocsánat,de megkérdezhetem,hogy Ön kicsoda?-szegezte nekem a kérdést egy napszemüveges pasi,kezében egy fényképezővel.Nem,nem az az ember volt,akivel dumáltunk,hanem...hát gondolom,egy másik...de hát kit érdekelt ez akkor?
-Nem mindegy?Mi köze hozzá?Maga kicsoda!-sziszegtem,majd zsebre vágtam a mobilomat.Felemeltem a fejem és kihívóan néztem rá.Nekem ne dumáljon egy kis porbafingó fotós.
Legnagyobb meglepetésemre elvigyorodott.
-Stephen Wolfe.-nyújtotta a kezét és nézett rám várakozva,mintha ismerem kéne.
-Tudnom kéne,hogy ki maga?-forgattam meg a szemem és nem fogadtam el a jobbját.Aki engem rángat jó emeber nem lehet!Melleslge megbánja...
Ekkor értek oda hozzánk Ginni-ék futva.A fotós haverja is vele volt,aki...hát gondolom azért választotta ezt a szakmát,mert az ő külsejével nem lehetett kifutón alkalmazni.Valami eszméletlenül pattanásos volt!Pedig már biztos elmúlt 20 éves is.
-Herr Wolfe,valami probléma van?-lihegte tisztelettudónn Én csak lestem,Ginni meg maga mellé rántott.
Az a Wolfe nem válaszolt csak tovább bámult.A hajamat,az arcomat,a testemet,a lábamat,mindenemet felmérte és csak utána fordultoda a mellette álló emberhez.
-Nem,Forbeski,semmi.Ismeri ezt a lányt?-mutatott rám gőgösen.Volt a tartásában,a ruhájában valami hűvös elegancia,amiből rájöttem,hogy valami fejes lehet.
-Nem,uram.-rázta meg az a fejét kézségesen.-Most jöttek a barátnőjével a fotózásra.Bemutatom Ginette Judith Schwarz-ot.Valami hihetetlenül tehetséges,uram!Nézze,csak,csináltam pár kép...-a fejes leintette,Ginni pedig kicsit duzzogva húzta össze magát.
Tele volt büszkeséggel,amiért így beszél róla egy tehetséges fotós.
-Igen,persze.De ő!-mutatott rám.-Kicsoda?
Forbeski zavarba jött.
-Ő,őő uram?Nos,nem tudom.Ginette-et kísérte el,és nem...
-Ha azt akarja tudni,hogy ki vagyok mért nem engem kérdez meg?-néztem rá Wolfe-ra,aki megint elvigyorodott.
-Nos,rendben.Megkérdezhetem a nevét,kisasszony?-kérdezte udvariasan,mire mindenki egyszerre reagált.Én összehúztam a szemöldökömet,Ginni megnyikkant,Forbeski pedig rémülten kapkodta a fejét.

-Meg.-bólintottam.-Dorothi Müller.-mutatkoztam be.
-Nagyon örülök,Müller kisasszony.-bólintott Wolfe.-Feltehetnék önnek pár kérdést?
-Ööö...mivel kapcsolatban?-kérdeztem zavartan.Furcsa volt ez az egész,ettől a pasitól mindenki fosik,én meg azt sem tudom kicsoda.
Wolfe jelentősségteljesen Ginni-re pillantott,aki izgatottan kezdte hadarni:
-Stephen Wolfe a német Vogue fotósa és stylist-ja,Doo!rengeteg hírességgel dolgozott már együtt Amerikában is,például Jessica Alba,Britney,Xtina és...
-Köszönöm.-emelte fel a kezét bujkáló mosollyal a...Vogue fotósa.
-Érteeem...-bólintottam.-És megkérdehetem,hogy...ööö mit szeretne tőlem?
Bevallom őszintén nehezemre esett udvariasan és összefüggően beszélni.A hétköznapjaimban megszokott a szleng használata. :D
-Mindjárt rátérünk erre is.Esetleg volna kedve meginni velem egy csésze teát?-nézett rám átható tengerkék szemével(nem feltételezni semmit,legalább negyven fölött volt,és amég nálam is vagy 20 kilóval kevesebb!).
-Öööö.Felőlem.-vontam meg a vállam,majd gyorsan Ginni-re pillantottam,aki zavartan álldogált egyik lábáról a másikra.Zavart,hogy őt nem hívta és...
-Természetesen,a bájos barátnőjét várom.-mosolyogott továbbra is Wolfe,majd hadarva kezdett beszélni Forbeski-vel,aki lázasan kezdett minket egy,a kifutó mögé épített backstage mögé terelgetni.

Végigmentünk egy hosszú folyosón,majd még egyen,még egyen,és még egyen.Aztán beterelt minket egy öltözőbe,majd ránkzárta az ajtót.
-Unom,hogy taszigálnak!Mégis kinek képzelik magukat?-dobtam le magam egy nagyon szép fotelbe és körbenéztem.
Az öltöző körülbelül akkora lehetett,mint a nappalink,ami egyáltalán nem kicsi.Az uralkodó színek a kék és a fehér voltak,tökéletesen illettek ehhez a Wolfe-hoz.Az összes bútor bőrből vagy műbőrből készült,és egyszerűen rengeteg szépítkezőszer meg hajformázó meg ilyen dolgok pihentek egy óriási fehér asztalon.
Ginni szájtátva nézett körbe,majd egyszerűen lehuppant egy közeli székre.
-Én ezt nem hiszem el.-suttogta maga elé,majd amilyen hirtelen leült,olyan hirtelen pattant föl,és kezdett sikítozni.
-Most mi bajod van?-bámultam rá értetlenkedve.
Hirtelen lefékezett.
-Hogy mi bajom van?-tátotta el a száját.-Te fel tudod fogni,hogy Stephen Wolfe öltözőjében ücsörgünk?!Úristen,és még megkérdezi,hogy mi bajom van!Ez a nagy lehetőségünk,kiscsaj!
-Mármint a TE nagy lehetőséged!-pontosítottam,majd felültem.
-Nem érted.-pillantott rám csaldottan,majd mellém telepedett.-Doo,ez az ember téged szúrt ki magának,érted?!Téged!Nem engem,ami nagy szívás,de ha te befutsz,akkor talán engem is alkalmaznak.-gondolkodott el.
-Hogy mi?!Alkalmazni?Modellkedés?ÉN?!Te hülye vagy???Ezt nem gondolhatod komolyan!Ez az egész egy baromság...csa azért hívott be minket,mert...mit tudom én,mindenkivel így szokás,és ki akarnak téged kérdezni.-kezdem tiltakozni,majd felpattantam ijedtemben,ugyanis valaki becsörtetett az ajtón.

-Isten hozta önöket,a rezidenciámban!-mosolygott szélesen Herr Wolfe,majd nagy léptekkel indult el a forgó irodaszéke felé.Letelepedett arra,majd a kezét összekulcsolva nézett minket.
Én már nyitottam volna a számat,hogy elküldjem melegebb éghajlatra,de Ginni oldalba bökött,ezért csak felszisszentem és ő szólalt meg.
-Herr Wolfe-állt fel és kezdett méltóságteljesen járkálni a szobában a barátnőm-azon tanakodtunk,a...barátnőmmel,hogy...nos,mi okból kéretett minket ide?-nyögte ki nagy nehezen.
Látszólag neki is nehezére esett szépen és választékosan kifejeznie magát. :D
-Sajnálom,Ginette,de kint hagytam at olvasószemüvegemet Forbeski-nél.Lenne kedves idehozni azt,ha szépen megkérem?-mosolyodott el még szélesebben (már ha ez lehetséges) Herr Wolfe.
-Öm,hát...persze.-zavarodott össze a barátnőm,majd egy utolsó,kétségbeesett pillantást vetve rám kiment az ajtón.
Amint becsukódott mögötte az ajtó,a pasas átült mellém és lelekesen beszélni kezdett.
-Na végre egy kicsit egyedül maradtunk,Müller kisasszony!-kiáltott fel boldogan.
-Nem olyan sokáig.Ginni...vagy Ginette mindjárt visszajön.-mutattam rá közömbösen.
-Dehogy jön.-legyintett,mintha egy idegesítő legyet hessegetne el-Forbeski lefoglalja egy darabig.Kettesben akartam lenni magával.
Ahhoz képesthogy eddig milyen hűvös és tartózkodó volt,most mintha kicserélték volna,olyan voltmint egy kisgyerek.
Vártam,nem akartam közbeszólni.Ha akarja majd biztos mondja.
-Természetesen barna a haja,kedves?-kérdezte hirtelen.
-Igen,miért?-ragadtam meg egy kivasalt tincset.
-Ez csodálatos!-csapta össze a kezét.-És ön ennek ellenére törzsgyökeres német?Mert az igazi csoda lenne!
-Ööö,igen.Egész életemben itt éltem,itt vannak a rokonaim.-hazudtam gyorsan.
-Ez hihetelen!Megkérdezhetem a mérteit?Súly,magasság,lábméret?
-48 kiló vagyok,169 cm,a lábam 38-as.-daráltam le kicsit büszkén,mivel az utóbbi pár hónapban majdnem 10 centit nőttem.
-Hmmm.-fogta meg az állát elgondolkodva.-A méretei megfelelőek.A családjában van valaki aki...nos,dolgozott a modell szakmában?
Eltöprengtem.Vajon elmondhatom neki,hogy az anyám modell volt?Valószínűleg.
-Az anyukám...modellkedett egy ideig Párizsban.De most már felhagyott vele.-magyaráztam.
-Nagyszerű.És...most akkor a döntő kérdés...ön szeretne modellkedni?-szegezte nekem izgatottan a kérdést.
-Nem.-vágtam rá reflexből.-Sajnálom,de ez nem nekem való.
-Értem.-bólintott csalódottan,majd elkérte a személyimet meg a diákomat.
Ezt furcsálltam,hogy minek neki,de azért kipakoltam mindent az asztalra,amíg végre sikerült megtalálnom azokat.
Épp a telefonomért nyúltam volna,amíg ő nézegette az irataimat,amikor az hirtelen megszólalt az asztalon.
Mindkettőnk pillantása a készülékre csúszott...Tom.

39.rész-TH

2011. dec. 1. 19:02 - írta dodoos *Hali csajooook. :) Bocsánat megint a késért,de ez a rohadék suli kikészít./: Gondolom titeket is,de sebaj.Mosolyogjatok egyet a kedvemért. :D Naaa,gyerünk!Csak egyet!:DDDD Ez az.*-* Egyébként kezdek szomorú lenni,és komolyan fontolgatom,hogy bevezessem e a komihatárt...:(( *

39.rész-TH

-3 nappal később-
-Nem akarooom.-nyafogtam az utca kellős közepén,aminek következtében minden ember alaposan megnézett magának.
-Hagyd már abba!Egész héten az ágyadban punnyadtál,elég volt.-jelentette ki Ginni határozotten,majd elszántan maga után rángatott.
-De semmi kedvem a plázába menni.Minek megyünk egyáltalááán?!
-Tom este hazajön!Veszünk neked valami dögös cuccot,és totál paff lesz a srác!-lelkesedett tovább a világ legnagyobb idiótája alias a legjobb barátnőm.
-Te beteg vagy.-döbbentem meg.-Este Teo látogat meg,Tom nem fog átjönni késő este...
-Jó,akkor másnapra vesszük fel.Ha már úgyse megyünk a kirándulásra.-forgatta meg a szemeit.
-Idegesítsél még.Neked nem muszáj itthon maradnod,csak nekem.-mutattam rá nyugodtan.
-Tudod,hogy nem hagylak itt.most pedig ha nem fogod be a hiszit,nyakon csaplak.Mindjárt ott vagyunk.Gyere!

Amint odaértünk egy óriási tekergőző sort láttunk a pláza bejárata előtt.
Kérdőn egymásra néztük,majd futva egy közeli plakáthoz tolakodtunk és egyszerre kezdtük olvasni.
Amikor a végére értünk és fintorogtam,viszont Ginni szeme felcsillant.
-Nem.-néztem rá komolyan.
-Ne csináld már!!-kivételesen ő hisztizet,és én kezdtem dühbe gurulni.
-Ginni!Ez hülyeség,én nem megyek be.-kezdtem el visszafelé indulni,de visszarángatott.
-Csak nézzük meg!Légyszi.Neked nem kell,de gyere be velem.-befelé kezdett rángatni,én pedig csak hagytam magam.
Hogy miért azt nem tudom.
Én nem akarok semmilyen anorexiás,szőke,lúivuttyonos,börberri kabátos,dzsimicsú cipős modell lenni!

Óriási lendülettel csapta be maga után az ajtót,és megkönnyebbült egy pillanatra,hogy azon nem tört be az üveg.Viszont számolnia kellett valaki más haragjával,aki ebben a pillanatban lépett ki a szobájából.
-Tom,te utolsó balfasz!Mi a faszért csapkodod az ajtót hajnaliban?-ordibált Bill takaróját maga köré csavarva,kócosan.-Kurvára fáj a fejem.
-11 óra van.Egyébként meg így jár az akin fog a pia.-pillantott a gitáros halál nyugodtan a Rolex-ére,majd elvonult a fürdőbe.
-Hol voltál?-kérdezte a testvére a csukott ajtó mögül,elfojta egy ásítást,majd megdörzsölte a homlokát.
-Hármat...nem egyet találhatsz.-hangzott a csipkelődő válasz.
-Csajnál?-kérdésnek szánta,de kijelentés lett a mondatból.Meg se lepődött már.
-Ja.-nyitotta meg a gitáros a csapokat,hogy belefeküdjön egy óriási kád vízbe és lemossa magáról a szagokat.
-De minek?Baszki.Lehet hogy?Vagyis...nem is tudom,lehet,hogy nem kellett volna....-bizonytalankodott Bill,magában tépelődve.Lehet,hogy megint baromságot csinált.Az se lenne meglepő...
-Mi van?-nyitotta ki az ajtót Tom ingerülten.
-Figyelj...lehet,hogy elbasztam ezt az egészet.Sőt.Biztos.Mármint a csajok...nem véletlen.-rágta a szája szélét az énekes most már kétségbeesve.
-Mi bajod van?-mordult rá Tom meglepve.-Mi közöd neked a csajaimhoz?
-Sok!-háborodott fel a kisebbik.-Vagyis az egyikhez...asszem
-Az egyikhez...?-visszhangozta Tom értetlenkedve.-Nem vágom.
-Jó,hagyjuk abba.Azt mondom,hogy talán...nem kellett volna telebeszélni a fejed azzal,hogy koptasd le őt.Nem is értem magamat.Mekora jó lett volna már...tiszta hülye vagy.Biztos emiatt a fos időjárás miatt.
-Kit koptattam le?-lepődött meg Tom mostmár komolyan.
-Dorothit.-suttogta Bill.
-Te jól vagy?Megbolondultál vagy mi a tököm van?-meresztette az öccsére a szemét a rasztás.Ő nem koptatta le!Csak...megcsókolta,aztán azt mondta legyen barátok.Vagyis lekoptatta.Fasza.
-Nem,csak...te nem csókoltad volna meg,ha nem tetszene,ugye?Tiszta hülye vagyok,hogy csak most jöttem erre rá!Ezerszer jobban ismerlek téged,mint saját magamat...ilyen nincs.Hamarabb kellett volna felfognom.-járkált fel-alá a lakosztályban Bill egyszál alsónadrágban.
-Mire jöttél rá?-követte a tekintetével a testvérét Tom.
-FOGD MÁR FEL!-rivallt rá Bill Tomra,aki kicsit megugrott.-Bocs.Fáj a fejem.-sétált vissza a szobájába összezavarodva Bill,majd kulcsra zárta maga mögött az ajtót.
-Mit fogjak fel?Mi van velem meg Doo-val?Mert nincs semmi,fogod?-dörömbölt a fekete hajú ajtáján a testvére,majd gyorsan visszarohant a fürdőbe,nehogy kifolyjon a víz.

Órákig álltunk sorba.A végén már a hajamat téptem,de Ginni nem tágított,ragaszkodott hozzá,hogy ő mindigis erről álmodott,és kísérjem el legalább ha nem vagyok hajlandó jelentkezni.
-Ha innen kikerülünk...megöllek.-sziszegtem,miután egy modell palánta csaj pofáncsapott egy rohadt Csenel táskával vagy mivel.
-Nyugi már!Úristen...mindjárt mi jövünk!-csillant fel a Szöszi szeme.
-Vagyis TE jössz.Ginni,én nem vagyok hajlandó semmilyen balfasz fotós előtt vonaglani.-fontam karba a kezemet.
-Aha,oké...-kezdett el előretolakodni és engem is magával rángatni Ginni.
-Nem,ne!Mindjárt dél van,be kell lőnöm magam!-kezdtem kiszabadítani a karomat.
-Mi van?-nézett rám ijedten.
Ja,aha,családi vállalkozás,akkor már miért ne drogoznék én is?
-Inzulin.-veszi az adást,én meg elrohanok a lány WC-be és beadom magamnak az adagot.
Gyűlölöm,utálom,ki nem állhatom,mindig is féltem a tűktől,de nem tudok mit csinálni,muszáj.A elmúlt pár napban minden délutánomat a kórházban töltöttem,ahol megtanítottak használni az injekciót és összeállítottak nekem egy diétás étrendet is.
Miután végeztem,kiléptem a fülkéből,de számolnom kellett valamivel.
Az összes lány felém emelte a szőke buksiját és egyszerre kezdtek döbbenten beszélni,de a hadarásukból semmit nem hallottam.Összezavarodtam.
-Tessék?-kérdeztem tőlük.Feszélyezett a jelenlétük,mivel mindegyiken magassarkú cipő,feszes farmer vagy mini szoknya volt,míg én a csőnacimban meg a dorkómban feszítettem.
-Te vagy az a csaj aki a múlt héten volt az újságban?-kérdezte a legszőkébb csaj szemöldökráncolva.
-Kicsit pontosabban?-tettem úgy,mintha nem érteném,és kezdtem el kezet mosni.Magamban mosolyogtam.Szóval erre kíváncsiak...
-Aki Tom Kaulitz-cal jár.Ez tényleg igaz?-kérdezte meg egy másik lány tőlem.
-Az,hogy járok e Tom-mal?Aha,totál igaz.Már 4 hónapja együtt vagyunk,és olyan kis cuki.-kezdtem áradozni olyan...na,olyan csajosan.
-Na és milyen?Tényleg olyan macsó,nőgyűlölő típus?Mondjuk kit érdekel...amilyen teste van.-már kezdtek olvadozni.
Úgy döntöttem lerombolom egy kicsit az illúziójukat és összetöröm a lekivilágukat.
-Jaj,egyáltalán nem!-legyintettem.-Tök romantikus típus,állandóan mondogatja mennyire szeret és ki nem állhatja ha nem találkozunk mindennap.Ja,és minden szerdán egy vörös rózsát kapom tőle.
-Ne máááár!-kezdtek visítozni,én meg röhögve kimenekültem a WC-ből.

Pár perc múlva még mindig mosolyogva kaptam elő a rezgő mobilomat a zsebemből.Amikor ránéztem a képernyőre még jobban elmosolyodtam.
-Szia Tom!-köszöntem neki vidáman.-Nem fogod elhinni mi tört...
-Szia,figyu,beszélnél Bill-el?-szakított félbe.
-Ööö,mégis,hogy,repüljek fel Angliába vagy mi?-zavarodtam össze.
-Ne máár!Ez komoly.Nem mondja el,hogy mi baja van,és már egy csomó ideje bennt van a szobájában!Meg fogok őrülni,Doo!Légyszi,hívd fel!Utána meg engem,okés?-éreztem a hangján,hogy rohadt ideges meg feszült is,ezért csak kinyomtam és tárcsáztam a tesója számát.
Kicsöng...kicsöng...nem veszi fel...kicsöng...kicsöng...ne már!
-Doo?Szia!Mizujs?Nemsokára otthon leszünk,már tökre várom,hogy lássalak.-totál kiegyensúlyozottnak és vidámnak tűnt a hangja,nem is értem,hogy Tom mit parázott.
-Szia Bill.Igen,már nekem is nagyon hiányoztok,jó lenne ha itt lennétek.Minden...minden oké?-kezdtem visszafelé sétálni a sorba,ahol Ginni állt.
-Persze,csak...rájöttem valamire.Gondolom Tom uszított rám,de semmi gond,csak agyalok.-hadarta.
-Aha.És min agyalsz annyira Bozont?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát...igazából rajtatok gondolkozom Tom-mal.-vallotta be.
-Rajtunk?Nem értem....Bill.Ugye nem kezded megint?Felejtsük már el!-kezdtem dühös lenni.Hát már mindig fel fogják emlegetni azt a rohadt csókot?!
-Jó,oké.Majd hívlak,szia.-tette le gyorsan,és szinte biztos voltam benne,hogy megsértődött.
Nem tudtam vele mit kezdeni.Engem nem érdekel Tom.Na jó,persze,hogy érdekel,de csak mint barátot.Vagyis nagyon jó pasi,olyan sportos típus mint én,meg hülyülni is lehet vele meg dumálni is,de...asszem ennyi.Ezután a csók után tuti megijedt és semmi nem lesz.Visszasomfordáltam Ginni mellé.

decisions...decisions :3

2011. nov. 18. 16:25 - írta dodoos
Sziasztook Alien-ek *-*

1. Már napok óta gondolkodok egy új blogon/történeten és nem tudom,hogy mit szólnátok hozzá.Ugyanis mostanában egyre kevesebben kommenteltek és ez bevallom őszintén,elég rosszul esik. /: Persze a hűséges komizoknak küldök egy óóóóóriási virtuális ölelést.<3(: Nekem nagyon tetszik az új blog alap sztorija,elég izgis lesz.(Persze Tom-os.Mint kiderült,Bill-eset képtelen vagyok írni. oO Mintha a saját öcsémről kezdenék egy történetbe. :O xd)
Na szóval.Ha van jópár ember aki érdeklődik,akkor elindítom a blogot.Ha nem,akkor nem. (:

2. Nem tudom mennyien olvassátok a Minna-s meg Raffie-s sztorit de észrevettem,hogy az érdekel titeket a legkevésbé.Azért érdekelne,hogy azokat befejezzem e,vagy haggyam a picsába. :D

Ennyi volt már,holnap szorítsatok nekem 9-től.(Y)
puszii: dodoos. :3

38.rész-TH

2011. nov. 13. 17:54 - írta dodoos *Tudom,tudom. Aljas hitszegő vagyok :D Ne haragudjatok,de nagyon kijutott mostanában,áááh,nagyon izgatott vagyok*-* Na mindegy,itt a részetek,jó olvasást ;) puszii.*

38.rész-TH

Törülközővel a nyakán,hulla fáradtan rontott be a testvérével és a két G-vel közös öltözőjébe Tom,miközben a telefonját nyomkodta.Amikor belépett a szobába,senki nem volt ott.Persze,hiszen Bill,Georg és Gustav szorgosan osztogatják az autogramokat,míg ő teljesen megfeledkezik a rajongóiról.
De most nem is ezzel foglalkozott,hanem leült egy óriás tükörrel szemben,majd összeráncolt homlokkal figyelve magát begépelte Dorothi telefonszámát,és megnyomta a kis zöld gombot.
Pár másodpercig kicsöngött,majd...
-Tom?-kérdezte a lány bizonytalanul,mire a háttérben felharsant a visítozó lányok hangja.
-Ööö,aha.Mi ez a zaj?-kérdezte Tom értetlenkedve.Nem mintha nem tudta volna,de legalább így is nyert egy kis időt,hogy összeszedje a gondolatiat.
-Ja,semmi.VALAKIK azt hiszik,hoy nagyon viccesek...Most pedig csönd legyen és húzzatok el nekem rágót venni meg valami cukormentes édességet.-mondta valakinek a háttérben gyorsan hadarva.
-Itt vagyok.
-Oké.Csak azt akartam megkérdezni,hogy oké vagy?Mármint...érted.-nyökögte a rasztás teljesen értelmetlenül.Nem sokszor fordult elő,de teljesen bénának érezte magát.
-Aha.Ja,jól vagyok.De ha te is elkezdesz nekem sajnálkozni,akkor ne nagyon gyere haza,jó?-hangzott az ingerült válasz,de Tom kivette Dorothi szavaiból,hogy a lány mosolyog és ettől neki is megnőtt kicsit az önbizalma.
-Fel se kellett volna hívni téged,még a kolera idején is baromkodnál.-nevetett fesztelenül Tom.
Nagyon élvezte,hogy a lány jól is van és feszengések nélkül tudnak komunikálni,anélkül,hogy bármelyikük is zavarba lenne.És ezek szerint Bill-nek nem volt igaza...Dorothi nem szerelmes belé vagy ilyesmi.
Remélhetőleg,bár nem úgy hangzott a hangja.
-Na ja.Milyen volt a koncert?Bill?
-A koncert jól sikerült,Bill meg a többiek még aláírást osztanak.Eszméletlen mennyien vannak itt.-hitetlenkedett Tom fejcsóválva.
Hiába voltak ők Németország legsikeresebb bandája,még mindig nem tudta elképzelni azt a sok embert,aki mind őket akarja. És továbbá,hiába volt ő a nagymenő,csajozós Tom Kaulitz a lelke mélyén nem tudta felfogni az egész felhajtást körülöttük.
-És te miért nem osztogatsz autogrammokat a kicsi lányoknak akik meg akarnak engem ölni?-poénkodott továbbra is Doo az újságcikkre célozva.
Hirtelen kínos csönd állt be,hiszen mindketten tudták,hogy Tom csakis a lány miatt hagyta cserben a rajongóit és ezt...kicsit kínosnak érezték mindketten.
-Hát...kibírják egy kicsit nélkülem.-nyögte ki azért végül a gitáros.
Megint beállt egy kis csönd,amit végül Dorothi tört meg.
-Tom,figyelj...meg kellene beszélnünk.-mondta megint kissé bizonytalanul.
A raszta hajú nagyot sóhajtott majd a szoba túlsó felébe hajította a a nedves törülközőt.
-Tudom...egy balfasz voltam.Nem akartalak kihasználni,vagy valami ilyesmi,csak...
-Csak.-hagyta rá Dorothi.-Nem haragszom.Mi lenne ha elfelejtenénk ezt az egészet?Maradhatnánk simán barátok,akik naponta összevesznek.-tanácsolta.
-Jól hangzik.-vigyorodott el a gitáros,majd sietve az órájára pillantva felpattant.-Bocs,de most mennem kell.Péntek reggel találkozunk.Vagyis hát...jössz az osztálykirándulásra vagy...?
-Még nem tudom.De majd hívlak.Szia.-búcsúzott el a lány is.
-Szia.-tette le Tom,majd meglepve vette észre milyen boldog lett a lány utolsó szavai miatt.

-Vissza jöhetünk mááááááár?-nyafogták az ajtóm előtt a lányok,de valahogy éreztem,hogy vigyorognak.
-Gyertek.-forgattam meg mosolyogva a szememet.
Azonnal visszaspuriztak,Ginni hasra vetette mellettem magát az ágyaban,Karla mellém telepedett a földre,Lori pedig a lábam végénél foglalt helyet.
-Na?
-Mit mondott?
-Szólalj már meg!
-Semmi nem volt,az volt.Csak megkérdezte,hogy vagyok,aztán rohannia kellett.De rendes volt,mert bocsánatot kért.-babráltam a telefonomat zavartan,és éreztem,hogy a lányok egyre nagyobb érdeklődéssel néznek rám.És akkor...vártam a véleményüket.
Ginni már épp nyitotta volna a száját,amikor kopogtattak és anyám dugta be a fejét az ajtón.
-Zavarok?-kérdezte rekedt,sírós hangon és megláttam,hogy a szemei is ki vannak sírva,ettől nem mondom,hogy nem ijedtem meg.Néztem egy nagyot.
A lányok zavartan néztek össze,én pedig aggódva pillantottam anyu felé.
-Anya,mi van?Történt valami?-ültem fel kicsit jobban az ágyaban.
Persze azonnal kombinálni kezdtem...
Összevesztek apuval?Elment a baba?Kiderült,hogy örökbe fogadtak?Vagy ami még jobb,Alex-et fogadták örökbe?!
-Ó,semmi,semmi.-túrt egy kicsit arrébb,hogy leülhessen mellém,majd sírós hangon hozzátette.-Mondjátok meg őszintén lányok.Az arcotokra van írva!
-Mi is?-kérdezte Ginni összezavarodva.
-Kövér vagyok!-pattant fel kétségbeesetten,az alig 5 másodperce leült anyám,majd idegbeteg módjára kezdett fel-alá járkálni a szobámban..
-Tessék?-néztünk össze mindannyian.
Ez megőrült?Persze,hogy kövér,hiszen TERHES,az istenért!Ráadásul ahhoz képest,hogy terhes még mindig megmaradt a vékony arca,törékeny válla,vékony lábai...egyszóval: MITAKAR?!
-Hihetetlenül,undorítóan kövér vagyok!Úgy érzem magam,mint egy bálna!Soha életemben ne voltam még ilyen kövér...édes istenem,bárcsak visszakaphatnám a modellkedéskori alakomat.-potyogtak a könnyek az arcán.
-Anya,te totál hülye vagy.-nevettem,de azért visszahúztam magam mellé,és átöleltem vékony kis vállait.-Soha nem voltál és nem is leszel kövér.Csak terhes vagy.Ugye,hogy nem kövér,LÁNYOK?!-néztem szúrósan a barátnőimre,akik egyszerre kezdték mondogatni anyámnak,hogy iszonyatosan jól néz ki.


-Tom,gyere már!-ordibált a helység túlsó végéből nevetve Bill,akit lányok hada vett körül.
Az afterparty már legalább 2 órája elkezdődött,de Tom még csak fél órája boldogította a népet a jelenlétével.
-Mindjárt.-intett a testvére felé,majd a pult felé vette az irányt és leült Georg mellé.
-Mi van töki?Hol voltál eddig?-itta folyamatosan a...hát valamilyen italát és látszott,hogy nem az elsőt. És nem is a másodikat...vagy a harmadikat...vagy a...mindegy.
-Öltözőben.-intett a csaposnak a rasztás kedvetlenül.
-Minek?Na mindegy.Fhúúú,baszod!Annyi csaj van itt és nem is rosszak...bedobjuk magunkat?-vigyorgott a hosszú hajú rocker folyamatosan.
-Azt hittem barátnőd van.-meredt rá Tom.
Georg csak megvonta a vállát.
-Kiveszek egy szabad napot.Egyébként meg bagoly mondja cinkének!Vagy valamilyen madárnak...
-Mivan?! Te hülye vagy...milyen madarak?Cinek meg mit tudom én.-a rasztás se bírta sokáig,elröhögte magát,majd sorban kérték ki egymás után az italokat Georg-al,amíg Bill oda nem ért hozzájuk.
-Tom,gyere már!Egy csomó lány akar tőled is aláírást,hallod?Mit isztok?Fhúúú,basszus,azt már érzem,hogy nem a sokadikat.Gyere már!-rángatta a bátyját,aki még gyorsan elvette az utolsó poharat is a pultról,majd követte Billt.Hogy hova,azt nem tudta,csak úgy ment.
Már majdnem odaértek a hátsó kanapén ücsörgő lányokhoz,amikor egy headset-es statiszta lépett eléjük,akivel a koncert előtt találkoztak.
-Mr és Mr Kaulitz lennének szívesek megengedni,hogy a stábbal csináljunk egy képet?-kérdezte mosolyogva.
Az ikrek bólintottak,majd Bill elszaladt a két G-ért,Tom pedig hátrament a személyzeti öltözőbe.
Amikor mindannyian odaértek lazán hagyták,hogy elkattanjon a fotó,majd visszatértek a rajongókhoz.

37.rész-TH

2011. okt. 25. 12:05 - írta dodoos *Sziasztok(: Elég kevés komit kaptam de legalább egy páran írtatok,akiknek nagyon köszönöm<3.Egyébként azért hoztam nektek részt,és remélem már pöttyet izgatottak vagytok.Egy kis zenét is szolgáltatok az olvasnivaló mellé,tessék végignézni és aki ért egy kicsit angolul az nyugodtan gondolkodjon el a mondanivalóján. (: Mostanában ez a kedvencem.^^ Jó olvasást!(:*



37.rész-TH

Fogalmam sincs,hogy hol tértem magamhoz,csak annyi,hogy nem otthon,az tuti.A fejem lüktetett,ahogy szétnéztem a fehér szobában,és akkor megpillantottam őket.
A barátaim a székeken az ágyam mellett aludtak egymásnak dőlve,még a fiúk is ott voltak,aminek nagyon megörültem.
-Hééé!-próbáltam valakiből kiszedni valamilyen infót,és felkelteni őket.
Lori kinyitotta a szemét,majd ijedten ugrott az ágyam mellé,én pedig értetlenkedve néztem.
-Hol vagyok?-kérdeztem tőle rögtön mielőtt kinyithatta volna a száját.
-Kórházban.Jaj,Doo,annyira sajnálom.Hirtelen elájultál,és akkor...-gyűltek könnycseppek abban a hatalmas szemében.
-Mi történt?-fogtam a fejemet,majd észrevettem,hogy mindenki kezd ébredezni és egyszerre kezdtek el beszélni.
-Minden oké?
-Hogy érzed magad?
-Nem vagy szomjas?
-Jól vagyok!!De valaki elmondaná végre,hogy mi a f...tököm van?-kezdtem ideges lenni.Mi bajom van,hogy kórházba kellett hozni?Meg fogok halni?Rákos vagyok vagy mi?!
Erre persze mindenki elhallgatott,egyedül Ginni csüccsent le mellém az ágyra és nézett rám,amikor belépett egy doktornőnek kinéző fehér köpenyes alak.
-Jó reggelt.Felébredtünk?-mosolygott rám kedvesen,de most már tényleg kezdték felbaszni az agyamat.Miért nem képesek megmondani,hogy mi bajom van?!
-Nem,éppen alszok.-vágtam rá dühösen.Nem látja,hogy nyitva van a szemem?!Te jó ég...-Elmondaná,hogy miért vagyok itt?
-Tegnap este hozták be a mentők,és amint megvizsgáltuk,kiderült,hogy...nos.2-es típusú cukorbetegségben szenved.Nagyon sajnálom.Viszont a cukorbeteg emberek is élhetnek teljes életet,de azért legyen erős.
Nem fogtam fel.Nem AKARTAM felfogni.
-Mi van?-nyögtem fel.-És ez mit jelent?
-A 2-es típusú diabetes mellitust az izolált szénhidrátok fogyasztása...cukor,fehér liszt,kenyér stb. okozzák.Az éveken át tartósan magas inzulinszint, pontosabban étkezésenként egy-egy hatalmas inzulinhullám miatt a sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukor ellen.Ami a legfurcsább,hogy ön nincs elhízva,pedig a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő emberek 99%-a túlsúlyos.-hadarta tudálékosan.
-Most mi lesz?-bámultam magam elé.-Nem ehetek rágót?!Ha nem ehetek rágót,akkor itt vér fog folyni!
A doktornő elnézően mosolygott,a barátaim pedig nevetésben törtek ki.
-A rágógumik általában cukormentesek,ezeket teljes nyugalommal fogyaszthatja.Továbbá,a 2-es típusú cukorbetegségben a kezelés lépcsőzetesen épül fel.Az első lépést az ön esetében nem hagyjuk ki,csak módosítunk rajta,mivel nem kell fogynia.Viszont ajánlanám az életmódváltást és az egézséges diétát.A második fokon egy gyógyszerkezelést fogunk alkalmazni,míg a harmadik és negyedik lépcsőfok egy kicsit veszélyes lesz,mivel a béta-sejtek kimerülése megindul és ezt újabb gyógyszerekkel kell megakadályoznunk,bár kicsit kellemetlen lesz. Az utolsó szakaszban pedig a kimerült béta-sejteket azonnali inzulinnal kell pótolni.-fejezte be a hölgy.
-Én ebből kábé annyit fogtam fel,hogy zöldséget kell ennem.-néztem rá halálra rémült arccal.
-Hát,igen valahogy úgy.Értesítettük a szüleit,és már úton vannak.Természetesen ezeket velük is meg fogom osztani,addig pihenjen csak.-paskolgatta meg a lábam majd ment ki az orvosom.
-Hát ez remek.-durcáztam be.-Nem akarok cukorbeteg lenni!
-Tudjuk,de azért próbáld elviselni,jó?-nézett rám Frank szomorú mosollyal.
-Jóóó,de akkor is!Semmi édesség.Soha többé.Depressziós leszek.-jelentettem ki szomorúan.
-Nyugi,minden oké lesz.-vigasztalt Karla is.
-Doo,hívtam Bill-t,de nem veszi fel.Szerintem koncertjük van,szóval ha visszahív majd beszélj vele,jó?-nézett rám Ginni.
-Ez ráér.Viszont találnunk kell egy cukormentes édességboltot.-szólt közbe Bruno mosolyogva.
-Ott a pont!-pacsiztunk le.
-Jó látni,hogy azért nem ért sokk hatásként az élmény.-vigyorgott Karla.
-Túl teszem magam rajta.-vontam meg a vállam.

2 órával később még mindig feküdtem,amit már kezdtem nagyon unni.Lényeges különbség,hogy most legalább az ágyamban,és nem a kórházban.Elengedtek onnan,azzal a feltétellel,hogy a mai napot pihenéssel töltöm.
Apuék eléggé kiborultak,és egymás szemére kezdték hányni,hogy sose figyeltek oda az étkezésemre.
Különösebben nem érdekelt,csak az izgatott,hogy Alex nincs is itthon,ergo semmit nem is tud még.

Nem baj,azért jól elvoltam.Fogtam a laptopom és az egész délelőttöt a netezés jegyében akartam eltölteni.
Éppen Frank-el cseteltem,amikor bekopogtak és az emlegetett tesóm lépett be a szobámba bűnbánó arccal.
-No nézd csak.-bámultam rá,amikor egy bögre cukormentes-.-" teát nyomott a kezembe.-Téged is lehet látni?
-Hát...ja.-vonta meg a vállát,majd arrébb túrt az ágyon és leült mellém.-Bocs,hogy ilyen későn jöttem,csak most tudtam meg.
-Nem gond,nem kell túldramatizálni.-szürcsöltem egykedvűen a teámat.
-Tudom,csak,na...ez azért gáz.
-Hát...az,de nem gond,túlélem.
-Akkor jó.-bólogatott,majd kínos csend telepedett a szobámra.
Olyan régen beszélgettünk már egymással,hogy nem tudtunk mit mondani.Totál eltávolodtunk,és ezt mind a ketten éreztük.
Amikor egymásra néztünk egyszerre kezdtünk vigyorogni is meg beszélni is,majd mindent elmondtunk egymásnak.Én a csókot Tom-mal(amin Alex kiakadt),ő meg azt,hogy még mindig halálosan bejön neki Bernadette(amin én akadtam ki).

Kaulitz:
-Tom.-érintette meg Bill a tesója karját 15 perccel a londoni koncert előtt.
-Hmm?-nézett fel a bambulásból a rasztás.
-Ginni legalább 20szor keresett a mobilon,úgyhogy gyorsan visszahívtam.Baj van.-harapdálta a szája szélét a fekete hajú.
-Mármint Ginni-val?-kerekedett el Tom szeme,majd gyorsan kikukkantott a back stage mögül a nézőtérre,ahol rengeteg rajongó volt.
-Nem,Dorothi-val.Kórházban van.-közölte Bill komolyan,mire Tom teljesen elfehéredett.
-Miért mi baja?Jól van?Terhes?Mondd,hogy nem terhes!-rángatta meg az öccse vállát kétségbeesve.
Bill értetlenkedve nézett rá.
-Azt mondtad,nem feküdtetek le.-nézett s bátyjára gyanakodva.
-Jaaa,tényleg nem.Bocs.Akkor mi baja van?-kérdezte megint Tom,és meglepve vette észre,hogy most is ugyanúgy aggódik,mint amikor azt feltételezte,hogy a lány gyereket vár.
-Cukorbetegséget diagnosztizáltak nála.A komolyabb fajtát,ami akkor jelentkezik ha valaki nagyon sokáig egészségtelen kaját eszik.-morogta Bill rosszkedvűen.
-Baszki.-meredt maga elé Tom.-De jól van azért?
-Hát Ginni szerint jól.Az volt az első kérdése,hogy de azért még rágót ehet e az életben.-rázta a fejét Bill hitetlenkedve,de azért mosolygott.
-Nem is ő lenne.Koncert után felhívom.-döntötte el Tom,majd igyekezett ráhangolni magát a gitározásra és a koncertre.

Kicsivel később a csajok átjöttek,úgyhogy Alex lelépett.Egy kis visítozás után rávettem őket,hogy aludjanak itt,aminek anya nagyon örült,mert elmondása szerint legalább nem unatkozok.
-Na,hogy vagy?-huppant le Ginni mellém az ágyra.
-Ha ezt még egyszer valaki megkérdezi,akkor esküszöm teletömöm magam Haribo-val.-vigyorogtam rá.
-Bocs.Csak aggódunk miattad.El se hiszem milyen lehet.
-Most még én sem.-ráztam meg a fejem.-Majd ha már legalább egy hete nem ettem édességet.Na,akkor durva lesz.
-Azért az osztálykirándulásra jössz?-kérdezte Lori izgatottan.
-Nem tudom még.Attól függ,hogy leszek.Nem biztos,de lehet.-vontam meg a vállam.
-Én csak akkor megyek ha te is jössz.Egy osztálykirándulás Doo nélkül?Brr,kösz nem.-borzongott meg Ginni,mi pedig mind elnevettük magunkat.
-Jut eszembe!-kiáltott fel megint a legjobb barátnőm.-Sikerült beszélnem Bill-el.Még pont elcsíptem konci előtt.
-És?-kérdeztem feszengve.Utálom,ha sajnálnak,egyszerűen nem bírom elviselni.
-Azt üzeni,hogy jobbulást,és a koncert után azonnal felhívnak a srácokkal.-mosolyodott el Ginni,cinkos pillantást vetve Karla-ra és Lori-ra.
-Oké,oké.-forgattam meg a szemem.

36.rész-TH

2011. okt. 19. 17:34 - írta dodoos *Sziasztoook!(: Bocsibocsibocsibocsibocsi mindenkitől,hogy ilyen sokára van kész az új rész,de rengeteg dolgom volt.../: Nem akarlak vele untatni titeket,meg nem is ezért léptetek föl gondolom az oldalamra,szóval...remélem kárpótol benneteket egy kicsit a rész. (: Puszim<3*

36.rész-TH

-Figyu már.-ordibáltam max hangerőn a fürdőmből Ginni-nek.
-Mi van?-jött a kultúrált válasz.
-És...beszéltetek még valamit Tom-mal?Mármint tegnap.-kérdeztem,ugyanis miközben zuhanyoztam eszembe jutott,hogy hátha mondott neki valamit a Mongúz.
-Mi lenne ha nem a zárt ajtón keresztül dumálnánk?Megvárom,hogy kész legyél,utána beszélünk.-jelentette ki.
-Gyere be,úgy sem látsz semmit a fülkétől...-vontam meg a vállam. Bár azt nem látta.Na mindegy.
-Zavarna ha látnék valamit?12 éves korunk óta egymásnál alszunk,nem hoz lázba a pucér tested.-gúnyolódott,de azért méltóztatott bejönni.
-Vicces vagy.Kár,hogy nem röhögök.-forgattam meg a szemem.
-Na szóval.-szólt közbe.-Azt kérdezted,hogy Tom mondott e valamit.
-Tudom.Nem vagyok amnéziás.
-Most érdekel vagy nem?-még láttam,ahogy értetlenkedve széttárta a karját.
-Jó,bocs.Mondd.
-Kösz.Na semmi,csak igazából arra akart megkérni,hogybéküljek ki veled,meg,hogy esz a fene miattam meg...hát elmondta hogy megcsókolt.És ennyi.-ő is vállat vont.
-Ennyi?-kaptam le a törcsimet a zuhanyzó oldaláról,és tekertem magam köré.-És meg se kérdezted,hogy miért?
-Mit miért?-értetlenkedett.
-Hogy miért csókolt meg,Ginni!-néztem rá hitetlenkedve,majd szórakozottan a vizes hajamba túrtam,és a tükröm elé sétáltam.
-Ja.Azt nem...csak annyit,hogy lefeküdtetek e.
-Nem is te lennél.-kezdtem előkeresni a hajszárítót.
-Jól van már...-vigyorgott,majd kezdett levetkőzni ő is a zuhanyzáshoz.

Kaulitz:
-Tom!Várj már meg,Tom!-lihegett Bill,miközben a testvére után futott. Azon gondolkodott,hogy gyakrabban kéne bejárnia a tesi órákra...
Az ikre viszont csak ment előre egyenesen,mintha nem is hallaná,hogy mit ordibál utána az öccse.
Végül Bill beérte,de Tom még akkor se nézett rá,csak összerezzent amikor az ikre a vállára tette a kezét.
Majd kihúzta a füléből a fülhallgatóját.
-Mi van?-meredt rá Bill-re.
-Figyelj már.Bocs amiatt amit a vacsoránál mondtam.Csak tudod mekkora szar érzés,hogy te meg Doo ötpercenként marjátok egymást,és én meg ott nyávogok közöttetek,mert egyszerűen nem vagyok hajlandó választani közületek! Te a tesóm vagy,viszont Doo meg akkora arc,Tom.Nem kéne ezt csinálnod vele...-hadarta el a mondandóját Bill.
-Mit nem kéne csinálnom vele?-vonta össze a szemöldökét Tom.
-Össze akarsz vele jönni?-szegezte neki a kérdést Bill szobor merev arccal.
Tartott a választól...mindkettőtől.
-Ööö..nem,vagyis nem tudom.Nem hiszem.-ingatta a fejét előre-hátra Tom,majd mindketten egyszerre értek a lakosztályuk elé.
-Akkor meg ne szórakozz már vele!Nem hiszem,hogy túlélne a barátságotok még egy szarságot.Mi van ha most elkezdett beléd zúgni?-borzongott meg Bill,miközben beléptek a szobába,és levetették magukat a kanapéra.
Erre Tom is felkapta a fejét,és igyekezte meggyőzni magát,hogy ez nem lehet így...
-Haggyálmár a hülyeségeiddel,Bill.Dorothi nem hülye,tudja,hogy nem fogom...mittomén feleségül venni.-fintorgott Tom már magától a szótól is.
-Jól van.Nem kell ezt annyira felfújni...mondtál neki valamit?Mármint,hogy össze akarsz jönni vele vagy valami?-kérdezte az ikre szorongva,mire Tom nyugtalanul fészkelődni kezdett.
-nem vagyis...nem olyan rosszat...na jó,megkérdeztem tőle,hogy mi lenne ha nemcsak barátok lennénk.-húzta el a száját.
-És erre mit mondott?
-Semmit.-vont vállat.
-Na jó,ez nekem sok.Felhívom megkérdezem,hogy mi van vele.-kezdte előcibálni a telefonját Bill.

-Biiiiiiiiiiiill!Szia,milyen volt az út?Azt mondtad rögtön felhívsz,ha odaértek!Milyen a szálloda,esik az eső?-hadartam egy szuszra,miközben Gini éppen zuhanyzott. Nem hallottam jól,ezért átmentem a szobámba,ahol ledobtam magam az ágyra.
-Nyugi!-nevetett.-Most voltunk vacsizni,és kábé félórája pakoltunk ki.A hely nagyon jó,és van egy...mindegy.Nem erről akarok beszélni.-váltott komolyabb hangnemre.
-Akkor?-pislogtam értetlenül.
-Most beszéltem Tom-mal.-kezdte,de utána elhallgatott.
Na jó,ha Tom elmondta neki,akkor én kiherélem.Vagyis nem...inkább levágom a rasztáit és a segglyukába dugom őket.Ez tetszik!
-És?Gondolom szoktatok beszélgetni.-azért még reménykedtem,hogy nem arra céloz amire gondolok.
-Jó,oké,de...elmondta.Mármint,hogy megcsókolt.Nálunk.Ma reggel.-tagolta,mintha egy mondatban nem tudnám felfogni a szavak értelmét.
-Figyelj,Bill semmi nem történt,csak egy csók volt és kész.Nem fogunk Tom-mal...összeházasodni vagy ilyesmi.-forgattam meg a szemeimet.
Egy ideig csend volt,majd felharsant Bill nevetése.
Nem mondom lestem egyet.Mondtam valami vicceset,vagy mi?
-Most mi van?-kérdeztem értetlenül.
-Mi bajod van?-kérdezte egy hang a másik oldalról,amin nem kicsit lepődtem meg.
De szemetek!Direkt ketten hívnak fel!Mi van Tom nem mer velem beszélni?!
-Semmi,semmi,itt vagyok.Csak az van,hogy Tom is ugyanezt mondta.Szó szerint.-kuncogott.
-Na látod!Vagy elfelejtjük,vagy...-folytattam de ekkora felkaptam a fejemet Ginni sikítozásaira.
-Mi van?-rontottam be a fürdőbe,mire a barátnőm ijedten dugta ki a fejét a kabinból.
-Elment a meleg víz.Intézkednél?
-Azonnal.-szalutáltam,majd visszaillesztettem a telefont a fülemre.
-Itt vagyok.-magyaráztam miközben leordibáltam Tatjánának,hogy állítsa át a fűtőcsövet vagy mi a jó eget.
-Vagy?-sürgetett Bill.
-Mi?Jaj,Bill azt se tudom,hogy mi volt a kérdés vagy a válasz.Csak felejtsük el,oké?Egyébként meg üzenem Tom-nak,hogy ne fosson,nem harapom le semelyik testrészét.Na de most lépek,este a Rose-ba megyünk.
-Oké,átadom.Vigyázz magadra.-köszönt el.
-Te is.Szia.-tettem le.

Másfél órával később még mindig csak sima pólóban meg rövid naciban sasszézgattunk a szobámban,pedig már igencsak késében voltunk.Valamiért nem érdekelt minket.Miután elmeséltem Ginni-nek az érdekes telefonbeszélgetésemet Bill-el...hát,mondjuk úgy,hogy ugrott a témára.
-Mindig is mondtam,hogy titeket Tom-mal egymásnak teremtettek.-bólogatott nagyon okosan.Amíg hozzá nem vágtam egy párnát.
-Hagyd már abba!Nem járunk.Gyere,kifestelek.-ragadtam meg a neszeszeremet.
-Jó,nem piszkállak.De csak ideiglenesen,mert csak most békültünk ki.-csukta le a szemét,én pedig hozzáláttam.
Bő 10 perccel később egész elégedett voltam az eredménnyel,ezért gyorsan csináltam egy fotót róla,hogy a barátnőm is egészben láthassa.
-Vedd már le azt a hülye szemüveget!-förmedtem rá ingerülten.
-Ez hozzá tartozik az imidzsemhez!Nem áll jól?-harapdálta a szája szélét.
-Nem az...de így most ez lesz a képben a legtöbbet,nem a művem!-nyafogtam.
-Maradj már!-vette el tőlem a gépet és kezdett kattintgatni a pofámba,én meg csak sorra fintorogtam.
-Legalább egyszer mosolyogj!-kérte,én pedig engedelmesen mosolyogva hajoltam a kamera felé.

-Hú,szerintem haladjunk.Karla-ék letépik a fejünket,ha nem érünk oda 9re.-néztem ijedten a mobilomra és kezdtem öltözni.

Kaulitz:
-Ez hülye!-nevetett fel a rasztás.
-Most mért?Ugyanazt mondta amit te!-mosolyodott el az ikre is vidáman.
Most,hogy beszélt Dorothi-val sokkal megnyugtatóbbnak hatott a dolog.
-Még jó,hogy nem várja el,hogy feleségül vegyem.-gondolkozott el Tom.
-Bolond vagy.Egyébként...szerintem mindketten fullcap-ben jelennétek meg az esküvőn.Mondjuk azt megnézném.-visította Bill.
-Na jó.Akkor este buli?Ki kell eresztenem a gőzt,totál rágörcsöltem arra,hogy elvárja,hogy randira hívjam meg ilyenek.Brr.-borzongott meg láthatóan.
-Na azt is megnéztem volna.-pislogott Bill.
-Menjünk már el este valahová.Szóljak a két G-nek?-kapta elő a telóját Tom rögtön.
-Most?Este fél tíz van,Tom.Holnap reggel 8-kor már a helyszínen kell lennünk.-csapta fejbe a tesóját szemforgatva Bill.
-Jó,de akkor mi lesz?Csináljunk már valamit,megőrülök!Mármint az unalomtól.-szenvedett látványosan.
-Scrabble?-kérdezte Bill.
Tom csak jelentősségteljesen rápillantott az öccsére,majd miután elhúzott Bill azon tűnődött,hogy a bátyja melyik testrészébe kellene egy újabb agyat ültetni.

Amint megérkeztünk a La Rose-ba,rögtön a fiúkat kerestem.Ezer éve nem láttam Karl-t,Bruno-t meg Frank-et.Karla-t és Lori-t abban a pillanatban kiszúrtuk,amikor megérkeztünk,ugyanis jó szokásukhoz híven a táncparkett közepét foglalták el.
-Hali.-dobtam le magam egy bárszékre,ugyanis miután Ginni csatlakozott a csajokhoz,rájöttem,hogy én ma este vajmi keveset fogok táncolni.
-Helló.-nézett fel a csapos.-Mit adhatok?
-Ööö...egy Pina Colada-t,please.-néztem bele az itallapba.
-Kicsit édesen csináljuk,remélem nem gond.-hadarta unottan miközben én jobban szemügyre vettem a terepet.
-Nem.-vágtam rá.
Láttam,hogy Karla meg a csajok megindulnak felém,úgyhogy rendeltem még három koktélt,majd miután elkészültek nagyot koccintottunk.
-Hol vannak már a fiúk?-kérdeztem nagyot kortyolva a koktélomból.
Hirtelen szédülni kezdtem és éreztem,hogy vagy elájulok vagy kidobom a taccsot...nem tudom miért,de az előbbi történt.Minden elsötétült.

35.rész-TH

2011. szept. 23. 18:03 - írta dodoos *Hallo,Leute.^^ Bocsibocsi,hogy ilyenkor van kész,előbbre ígértem,de tényleg rengeteg dolgom volt. :/ A suli ugye,nyelvvizsga már megint,vasárnap megyek Lengyelbe és akkor még a mai matek röpiről nem is beszéltem. (: Na de mindegy,remélem tetszik nektek a rész.^^ <3*

35.rész-TH

Mikor már mindkettőnknek sikerült felegyenesednie a röhögéstől,szépen csöndben elindultunk.Egyikünk se szólt egy szót sem,én is gondolkoztam és Ginni-n is láttam,hogy valamin nagyon rágja magát.
Ebből két lehetőségre következtettem: a.,a kis köcsög David miatt ideges b.,miattam...
Egy ideig tépelődtem rajta,majd miután már nyitottam volna a számat,hogy megkérdezem,megtorpant.
-Figyu,-kezdte el idegességében rágni a szája szélét-el kell mondanom valamit.
-Ööö...oké.-néztem rá kíváncsian.
-Szóval,tegnap amikor beszéltem Tom-mal...mondott valamit.-kerülte a pillantásomat.
Felettébb gyanús...
-És mit?-vontam meg a vállamat.
-Valamit...a szüleid munkájáról.-nézett végre egyenesen a szemembe.
Nem kellett volna.Ledermedtem.

Eközben Angliában,a Kaulitz-ok hotelében:
-Totááál kész vagyok.-dobta le magát Bill a legközelebbi fotelbe,majd megmasszírozta az orrnyergét.
-Ja.Én is.-bólintott az ikre automatikusan,miközben szórakozottan piszkálta a nyelvével a piercing-jét.
Bill ránézett a testvérére,majd elkomorodott.
-Elmondanád végre,hogy mi bajod van?Egész úton egy szót se szóltál,ha vacsorázni is így akarsz lejönni,hát akkor én biztos,hogy...
-Semmi bajom,Bill.Nyugi.-legyintett a rasztás,majd gyorsan felmérte a szobák nagyságát és a kisebbik felé vette az irányt.
Biztos volt benne,hogy ha a nagyobbat választja Bill ki fogja verni a balhét,ami most végképp nem hiányzott neki.
-Ja,persze.Hahóóóóó!Én vagyok az Bill.Az ikertesód!Tudom,hogy mikor került szar a palacsintába,úgyhogy vagy elmondod,vagy drasztikusabb eszközökhöz folyamodok.-ment Tom után a kék szobába.
-Bill.Hagyjál már!De tényleg,nincs semmi,csak fáradt vagyok.-vágódott hanyatt az ágyon Tom,azt kívánva bárcsak elmerülhetne egy kicsit a gondolataiba.
-Na persze.Ha nem vagy hajlandó elmondani,akkor elmondom Gordon-nak,hogy te karcoltad meg a legújabb izémizé márkájú gitárját.-jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Szimba,majd keményen a testvérére pillantott.
-Úgyse mered!-ült fel Tom elszántan,d egy pillanatra megrémült.
Gordon karóba húzza,felakasztja és lebárdolja,ha ez kiderül,az biztos.
-nem?-vonta fel az egyik szemöldökét Bill,majd kezdte előhalászni a szűk farmerzsebéből a mobilját.
-Oké,oké!Elmondom,de...csináltam valami nagyon nagy hülyeséget.
-És ez mért újdonság?-forgatta meg a fekete hajú a szemeit,de közben már vigyorgott.
-Most elmondjam,vagy ne?-vonta fel a szemöldökét Tom is.
-Mondd.-bólintott rá Bill.
-Szóval...figyu,nem direkt volt,vagyis,oké direkt de akkor sem túlságosan szándékosan,és...lesmároltam Dorothi-t.-nézett a plafonra gondterhelten a rasztás.
Bill pár pillanatig csak meredt maga elé,és emésztette az az információt,majd felpattant.
-Úristen!Te totál nem vagy normális!Csak most békültetek ki,bassza meg!És egyébként is,hogy gondoltad ezt?Dotti az egyik legjobb barátunk,őt nem cipelheted egy-két éjszakára az ágyadba,Tom!Kapj már a agyadhoz...-bámult hitetlenül a testvérére,miközben drámaian a haját tépte.
-TUDOM!Tudom...
-Ezt én tényleg nem hiszem el...áááh,nem is érdekel.Elegem van belőle,hogy mindig össze kell veszned a barátainkkal.Oldd meg,mosom kezeimet...-sétált ki Bill mérgesen a szobából.

Nem vettem levegőt.Tényleg nem.Valószínűleg már kezdtem lilulni,mert a barátnőm ijedten nézett rám.
És akkor most mi lesz?!Nem lesz a barátnőm és mindenkinek elmondja?Megint költöznünk kell??!!!Na neeeeeeee...
Bár mondjuk...már a plázában is tudta.Akkor mégiscsak a barátnőm akar maradni?
-Tom elmondta?-suttogtam,és félve pillantottam a legjobb barátnőmre,aki csak óvatosan bólintott.
-Akkora hülye vagy,Doo!-csóválta meg a fejét.
-Mert?-néztem rá furcsán,lélegzetvisszafojtva várva a folytatást.
-Mért nem tudtad ezt elmondani?Ez nem olyan nagy dolog,és egyáltalán nem kell félned...nem mondom el senkinek.-mosolygott rám,majd újra elindultunk hazafelé,lassan lépegetve.
Nagyon,nagyon megkönnyebbültem!
-Jaj,de jó!Nem kell megint költöznünk.-sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
-Hogy érted ezt?-nézett rám kérdőn.
-Elég sok...helyen laktunk már.Rengetegszer költöztünk.Meg volt egy csomó álnevünk is már...-húztam el a számat.
-Akkor nem is a Dorothi az igazi neved?Sőőőt...nem is vagy német?-na erre azért eltátotta a száját.
-De igen.-mosolyodtam el.-A Dorothi az igazi nevem,de nem itt születtem,viszont egész gyerekkoromban a német volt az anyanyelvem,szóval...
-Hol születtél?-vigyorodott el Ginni mellettem.
-Spanyol.-nevettem fel.-De Alex rosszabbul járt.Neki Románia jutott.
-Azt mondta volt egy pár álneved...mik?-kíváncsidkodott tovább,de úgy gondoltam,hogy akkor már megérdemli,hogy teljesen beavassam.
-Öööö...várj.-gondolkodtam el egy kicsit.-Lisa...Kayla...Mimmie és Lana.
-A Lisa illikt hozzád.Meg a Lana is,de a többi,te jó ég.-röhögött fel.
-Anyu találta ki őket.Még kicsi voltam...-vontam meg a vállamat.
-Ígérd meg,hogy mostantól mindent elmondasz nekem!Még az ilyen dolgokat is,jó?-váltott át komolyabb hangnemre.
-Ígérem.-öleltem meg és szorítottam magamhoz az én...Szöszimet és csak nevettem.


Herr Kaulitz-éknál eközben:
-Tom!Tom???Tooooomm?!!
-He?Tessék?Egyetértek Bill-el,szerintem igaza van.-kezdett el meggyőzően bólogatni a rasztás a vacsoraasztalnál.
A többiek furcsán néztek rá,ezért megkérdezte:
-Mi van?-nézett körbe zavartan.
-Drágám,David azt kérdezte,hogy kérsz e desszertet.-mosolyodott el Natalie kedvesen.
-Mi?Ja,nem,nem kérek.Kösz.-rázta meg a fejét zavarodottan.
-Hagyjátok most.Szerelmes...-vetette közbe Bill élesen.
-MIVAN?-hördültek fel az asztalnál ülők olyan hangosan,hogy a többi társaság is feléjük nézett.
-Tessék?-nézett Tom hitetlenkedve Bill-re.
Nem tudta elhinni,hogy Bill ilyet mondott!Egyáltalán nem szerelmes!De még ha az is lenne...Bill-nek nem lenne joga ahhoz,hogy mindenkinek elmondja,csak azért mert működik ez az ütődött iker-telepátia vagy mi...
-Ugye nem abba a kis csajba?Akivel egy osztályba jártok?-nézett az ikrekre David szúrósan.
-Egyáltalán nem vagyok szerelmes...-morogta Tom morcosan meredve maga elé.
-Aha,azért kellett...
-Bill,fogd már be,jó?!
-Srcok,nyugi!-emelte fel a hangját Natalie is,mivel észrevette,hogy a két G csak zavarodottan kapkodja a fejét ide-oda.
-Kösz,elég volt.Fennt leszek.-állt fel a gitáros,majd zsebre dugott kézzel sétált a lifthez,hogy az a 7. emeletre vigye.
Miután a rasztás eltűnt a fémdobozban a többiek egyszerre fordultak Bill felé és kezdték faggatni.
-Dorothi az?!
-Nemááááá.Azt hittem,hogy csak haverok.-nézett nagyot Gustav és Georg.
-Ki az a Dorothi????Bill,részleteket,azonnal!-parancsolta meg David szigorúan,miközben Natalie megrendelte a 4. üveg pezsgőt is.
Bill nagyokat pislogva nézett körbe,majd amikor felocsúdott a döbbenetből,hogy elárulta Tom-ot,felpattant és a lépcső felé rohant.
Ekkor telt be a pohár David-nél:
-Ez most jól fog esni.-hajtotta le a pezsgőt.

Melyik legyen?A mintás?-kérdeztem Ginni-től,aki az ágyamon hasalva laptopozott,míg én a ruháinkat válogattam.
Felnézett és elgondolkodott.
-Tied a mintás,enyém a sima fekete.-döntött végül.
-Ezt mi alapján sikerült kikövetkeztetned?-néztem rá érdeklődve.
Megrántotta vállát és visszafordult a monitorhoz.
-Neked színesebb az egyéniséged,sokkal hangosabb vagy mint én.Na,meg kreatívabb.
-Ezt bóknak vehetem?-kiabáltam ki vigyorogva a gardróbomból,egyesével előhalászva a platform magassarkúkat.
-Alap.-ült fel és nyújtózkodott egyet,majd jött oda segíteni Ginni.
-Meg ne szólalj!Tudom!Neked a fekete magassarkú,viszont neekm fáj a lábam,úgyhogy csak a Swarovski tornacipő.-jelentettem ki diadalmasan.
-És kivasalom a hajad.-sóhajtottunk fel mindketten gyönyörünkben,hogy milyen csodálatosan szépek leszünk. :D